Egyszer már azt hiszem írtam (de talán nem is csak egyszer), hogy életem első szerelme és egyben férjjelöltje Kurt Cobain volt. Míg más az ovis Pistikét nézte ki magának, én már akkor is nagyra törő álmokat dédelgettem és nem értem be akárkivel. Nekem Kurt Cobain kellett. Nem jött be, mert valaki megsúghatta neki, hogy kiszemeltem magamnak és inkább a halálba menekült. Ha még élne, már tuti a felesége lennék, mert amit egyszer a fejembe veszek...
Egy kis kitérő ugyan, de férjhez megyek a Szigeten :D Megkérte az egyik kedvenc csaposom a kezem, mert sikerült tovább bírnom a whiskyzést, mint a pultnál álló pasiknak, ezzel pedig kivívtam végleg a tiszteltet a törzshelyemen. Vicces manapság mivel tud egy lány csodálatot kivívni magának...
Elég hozzá egy üveg Jack, meg egy erős gyomor, némi ésszel és máris úgy érzed magad, mint valami sztár. Évek óta hűséges vagyok a kedvenc helyemhez, így ott már tényleg mindenki ismer és gyűjtöttem magamnak pár rajongót, a whiskyivó mutatványommal. Eleinte még döbbenetet okozott, hogy úgy iszom a whiskyt, mint más a vizet és nem árt meg, ma már meg se rebben a szemük, maximum akkor ha új pultos van, aki az első pár alkalommal kikerekedett szemekkel nézi, hogy hogyan csúszik le a dupla Jack, de aztán már neki sem okoz ez meglepetést. Megszokják.
Mikor elköltözött a hely két sarokkal arrébb a nyitóbulin egy vadidegen kislány ugrott a nyakamba visítva, hogy "Jaj, itt a Jackes lány!" Ilyenkor harminc másodpercre elkap az érzés, hogy legenda vagyok. Persze nem, de azért vicces ez az egész. Ráadásul az első férjem pultos lesz, sosem mosom le magamról, hogy alkoholista vagyok.
De kanyarodjunk vissza a zeneimádat rögös útjára. Így belegondoltam a napokban, hisz közeledik a Fezen fesztivál, ahol olyan közel lehetek az imádottjaimhoz azaz a zenészekhez, amennyire csak lehetséges, hogy a groupiek ugyan kihaltak relatíve, de azért mindig vágytam ám az ő életükre. Hisz ki lehet menőbb náluk? Múzsák, a háttérben, akik láthatják a bálványozottak igazi arcát.
Persze az elmúlt 20 évben nagyon átalakult a zenészek élete. Már nem olyan elvetemültek, a mai fiúk, mint régen a Mötley Crüe, a Guns N' Roses, a Doors vagy az Aerosmith anno. Már nincs meg az a féktelenség és talán kissé nehezebb is bejutni hozzájuk, tehát ha groupie akarsz lenni, menj fotósnak, újságírónak, csaposnak esetleg sztriptíztáncosnőnek... Bár már akkor sem lesz olyan, mint anno volt.
Nem vernek szét naponta hat hotelszobát ezek a srácok, bujkálnak a drogokkal, a piával meg a csajokkal és talán ezért sem képesek beírni magukat a maiak többsége, a rock nagy történelemkönyvébe. Mintha rájuk lenne kényszerítve, hogy visszafogják magukat vagy csak már nincs meg bennük az a lázadás, az a vadság, ami a fentebb felsorolt bandákban megvolt. A maiak egyszerűen kifakulnak, elkopnak, eltűnnek, míg a nagy "öregek" még most is tolják és nem is akárhogyan. A maiakban nincs meg az a hév, az a pusztításra való hajlam, amivel fel tudják magukra hívni a figyelmet tartósan. Persze vannak jó zenekarok, de egy Mötley Crüe miatt még mindig sokkal hevesebben dobog a szívem.
Talán a rock féktelensége hiányzik nekem, valahogy azt érzem igazán a magaménak, de arról a korszakról lemaradtam és 2015-ben kell megtalálnom a helyem.
Innen jön az elmélkedés része a dolognak, hisz lehet a tudatalattim alakított ki mindent és az vitt erre az útra. Hiszek abban, hogy mindennek megvan a maga oka. Talán x évvel ezelőtt a porcrepedésem oka az volt, hogy leüljek és felfedezzem, hogy hobbyfirkásznak megteszem, majd minél többet foglalkozzak a dologgal, egészen addig, míg az a gondolat is megfogalmazódik a beteg fejemben, hogy mi lenne ha mesterségem címere a laptop lenne és újságíró lennék. És mindezt miért? Hogy kartávolságnyira ücsöröghessek holnap a Judas Priest, a Sabaton vagy a Him tagjaitól :D
Persze ez csak az első kör. Hisz a múzsáskodástól még messze vagyok, de talán egyszer...
Életem azt hiszem legőrültebb négy napja előtt állok. Sátorozás egy szülinapos pultossal, akinek nem is a Fezen zenei világához húz a szíve, ráadásul ez a hét eddig minden csak nem jó, na de ami ennyire rosszul indul, az tutira jól végződik :D
Még a gyomrom is beleremeg, hisz itt négy napig tömény rock and roll fog szólni, amit a whisky ízénél is jobban szeretek.
És már megint Hiperkarma megy... mert a youtube így döntött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése