Ki vagy? Ki akarsz lenni?

pinterest.com

Mivel úgy tűnt, sokan közületek is küzdenek azokkal a problémákkal, amikkel én is megküzdöttem, miszerint nem találjátok a stílusotokat, nem tudjátok beosztani az időtöket, így elviszem ezt a blogot egy keressük meg magunkat irányba, miközben nekimegyünk azoknak a bizonyos falaknak közösen és leromboljuk őket. Nem lesz tabu, ígérem.

Egy csomószor gondolkodtam anno azon, hogy mi lenne akkor, ha nem félnék attól, hogy hülyének néznek a külsőm miatt. Ha tudnátok hány dolgot nem vettem meg, mert túl „extrém” volt, miközben bele voltam zúgva… Hány évig nem mertem kipróbálni a vörös hajat, mert túl feltűnő, hány éven át nem mertem sötétbordóra kenni a szám reggel hétkor, mert megnéznek majd az utcán…. 

Közben meg azért van a szemük, hogy nézzenek, könyörgöm.

shelookbook.com

Én meg az vagyok, aki és senkinek nincs semmi köze hozzá, hogy mit veszek fel vagy milyen „nem nappali” sminkben indulok el fényes délben, miközben csicseriborsó burgert tolok az arcomba és nem divatból, hanem mert én így döntöttem. 

Őszintén nagyon meguntam, hogy az összes reklám szerint 90-60-90-es méretekkel kéne rendelkeznem, miközben jóízűen dupla hamburgert zabálok, ami állatkínzás által kerül egy papírdobozba, ami miatt fákat vágnak ki, de éljen a környezettudatosság, és vállald magad fel bátran persze, viszont a diétáról ne feledkezz el (a szív és érrendszeri betegségek mellett) és tarts észben, hogy a duciság nem szégyen.

Ó a francba, ennyi vackot, hogy képesek letolni az emberek torkán??? És mi, hogy vagyunk képesek benyelni?

Természetesen nem volt könnyű idáig eljutni. Érdekes az út, ám azt gondolom megérte végigjárnom és talán nektek, félénkeknek is segíthetek abban, hogy merjétek felvállalni azt, hogy kik vagytok, kívül-belül egyaránt. Ha egy rocksztár bújik meg benned, ne takard el zakóval és élére vasalt nadrággal!

Rick Genest

 

A világon persze egyre szabadabban lehet öltözni, egyre kevésbé vannak tabuk, egyre nehezebb belőni, hogy mi minősül extrémnek, ám mi még mindig le vagyunk maradva és Budapesten igenis megnézik, hogy szinte fekete-e a szád vagy sem. Vidéken meg még rosszabb a helyzet gondolom. 

Utálom a tabukat, mindig utáltam őket, ahogy a korlátokat is, de most eljött a pillanat, hogy igazán fellázadjak a dolog ellen és titeket is erre buzdítsalak. 

Szóval ti mit vennétek fel, ha nem számítana mások véleménye?

Rózsaszín tüllszoknyát kék harisnyával és bakanccsal? 

Szandált csipkés zoknival?

Kockásat csíkossal?

Narancssárgát pirossal?

Ha igen, miért nem teszitek?

Önmagunknak lenni ma Magyarországon, vajon tényleg bátorság kérdése?

Legyünk bátrak és kísérletezzünk, én azt mondom. Kísérletezzünk a keleti ételekkel, kísérletezzünk az anyagokkal, a súlyunkkal, az életünkkel.

Félreértés ne essék, senkit nem fogok arra buzdítani, hogy legyen vega vagy 300 kg. 

Én arra buzdítalak, hogy érezd jól magad, bárki is vagy, miközben megmutatom én ki vagyok.

Napallergiával nyáron

Én, aki persze nyáron van elemében, mire másra is lennék allergiás, mint a napfényre… 

Murphy. 

Nem lehetett volna pisztácia allergiám, nem, véletlenül sem…

Azt gondolom, hogy nagyon kevés ember ír erről a „betegségről”, pedig egyre többeket érint a dolog. Én 20 éve küzdök vele, szóval azt hiszem, tudok írni a tapasztalataimról nektek és úgy gondolom, nem csak a napallergiásoknak jöhetnek jól az információk, hisz a napfény felelős például a korai bőröregedésért, pigmentfoltok alakulhatnak ki miatta, a sokat emlegetett bőrrákról meg már ne is beszéljünk.

6 évesen kezdődött a bibi egy strandolás után. Természetesen a szüleim felelősségteljesek voltak, kentek két medencéből ki-be ugrás között rendesen naptejjel, hisz már akkor is olyan fehér voltam, mint a fal, ám ennek köszönhetően nem is égtem le. Esti fürdésnél viszont jött a fekete leves, ugyanis lehet, hogy nem volt kivörösödve a bőröm, viszont úgy elkezdett viszketni, hogy azt el se lehet képzelni. Jött a napozás utáni gél, a tejföl, a vizes ruhás borogatás, de annyit ért mind, mint halottnak a csók. Hajnal háromkor sikerült kidőlnöm, addig viszkettem.

Másnapra a viszketés enyhült, de hólyagok jelentek meg rajtam mindenhol és vörös foltok, még ott is, ahol fürdőruha volt rajtam. Drága jó anyám sejtette, hogy ez nem közönséges leégés, hisz a bőröm nem piros, csak foltokban, ráadásul augusztust írtunk, amikorra túl voltam jó pár strandoláson és mindet túléltem, ezen tünetek nélkül. Pánikolós anyukám van, szóval nem úsztam meg a bőrgyógyászt, aki közölte, hogy ez bizony napallergia lesz, ami akkor még humbuk betegségnek minősült sokak szemében, még apám is kétkedve nézett a dokira, hisz parlagfű allergiáról hallott már, na de napallergiáról?

Amúgy tisztázzuk, hogy a napallergia és a fényérzékenység két külön dolog.

A napallergiás embernek a ruhával takart bőrfelületein is megjelennek a viszkető foltok, már akkor, ha kidugja az orrát 1 percre a napfényre, míg a fényérzékenyeknek nem, a többi tünet tudomásom szerint eléggé egyforma.

Jött a kérdés, hogy akkor mit is kéne tenni. Jött a válasz, hogy nem sokat azon kívül, hogy nem megyek napra.

Egy hatéves, túlmozgásos, addigra már ló bolond kislányt nyáron bezárni? Nem, ez nem lett opció.

Jött a hatvan fokban is nyakig beöltöztetjük, miután egy tubus napkrémet rákentünk című sztori, ami nem működött, mert amint nem láttak azonnal lecibáltam magamról mindent, ami nem kellett.

Jöttek a különféle patikai krémek, praktikák, gyógynövényes fürdök, ha kijöttek a foltjaim. Ugyanis szerencsére én nem tartozom a súlyos napallergiások közé, így többnyire 2-3 alkalommal jön elő nyáron csak ez a betegség. Ha figyelek pár alapszabályra egész szépen kordában lehet tartani.

Kezdjük a fényvédők használatánál, ami amúgy is alap dolog kell, hogy legyen. 

Ugyanis, ha ti nem is vagytok napallergiásak vagy fényérzékenyek, gondolom nem akartok idejekorán ráncosodni. A korai bőröregedésért, pedig első sorban igenis a napfény a felelős, tehát érdemes bekenni magatokat naptejjel, az arcotokra pedig legalább 50-es fényvédő faktorú kémet használni. Egy fényvédő lehet kémiai illetve fizikai is. Hogy mi a különbség köztük?

1. Fizikai fényvédők, melyek visszaverik a napsugarakat a bőrünkről. A leggyakoribb fizikai fényvédők a titanium dioxid és a cink oxid, amelyek lényegében nem szívódnak be a bőrbe, hanem a bőr felszínén maradva verik vissza/szórják szét a napsugarakat. A fizikai fényvédők az UVA és az UVB sugarak ellen is védenek, hátrányuk viszont, hogy  kozmetikailag „kellemetlenek” (fehér réteget hagynak az arcon).
2. Kémiai fényvédők, melyek elnyelik az UV sugarakat.  A kémiai fényvédők általában beszívódnak a bőrbe, esetleg a véráramba is, ezért kis gyerekeknek a fizikai fényvédők az ajánlottak. A kémiai fényvédők egy része az UV sugarak hatására lebomlik.

Mivel a fizikai fényvédők könnyen lekopnak a bőrről, a kémaiak pedig UV fény hatására lebomlanak, hosszabb napon tartózkodás esetén ajánlatos 2 óránként újra kenni a fényvédőt. A napnak a bőrre gyakorolt jelentős káros hatása miatt (bőröregedés, bőrrák) ajánlott minden reggel fényvédőt használni, mely legalább SPF15 (kb. az UVB sugarak 93%-t szűri ki ) és PPD 10 (kb. az UVA sugarak 90%-t szűri ki). 

Forrás: http://kremmania.hu/osszetevok/funkciok/fenyvedok

A testemre gyerekeknek való naptejet használok a mai napig, a nyári frissítő reggeli zuhany után mindenütt, ugyanis a ruhák ugye nem szűrik ki az UVA és UVB sugarakat, így mindenhol kenem magam. Természetesen nálam csak az 50 faktoros jöhet szóba.

Na de mi a faktorszám?

Az SPF jelzés azt mutatja meg, hogy az adott faktorszámú naptejet használva mennyi idővel tovább tartózkodhatunk a napon, anélkül, hogy leégnénk, ez persze csak az UVB sugarak elleni védelemről ad tájékoztatást. Ami az UVA sugárzás ellen is véd, annak a csomagolásán fel van tüntetve egy körbe vagy kertbe írva, hogy UVA.

Az emberek bőrének van amúgy egy természetes védekező rendszere a napsugarak ellen, ami mindenkinél más, de azt szokták mondani, hogy egy felnőtt ember fényvédő nélkül ma, 30 perc - 1 óra alatt ég le. Nekem elég 3 perc is. 3 perccel számolva, az 50 faktoros naptej, 2,5 órán át nyújt védelmet elméletileg, gyakorlatilag ez azért nem így van, bár bevallom 2,5 órán át tűző napon ezer éve nem voltam, még lovaglásnál is bementem az erdőbe.

Az arcomra kémiai fényvédőt használok, méghozzá zsíros bőrre valót, hisz nyáron ez az ésszerű. Az Eucerin Sun Gel-Creme Oil Control SPF 50-es krém nekem bevált, ugyanis nagyon könnyed, a hatvan fokban nem zsírosítja tovább a bőröm, gyorsan beszívódik és nem ragad tőle a fejem, amit nem bírnék elviselni a melegben.

Oké, ha ezzel megvagyok mit tehetek még?

Egyértelműen kerülöm a tűző napot, én vagyok az árnyékot kereső lány, aki hiába szeretne, nem megy strandra, mert így is többet hazardírozok a napallergiámmal, mint kéne. Ugyanis a víz még jobban felerősíti a káros sugarak hatását, ami mellett pedig sajnos tapasztalat alapján mondhatom, hogy esélyem sincs elkerülni a kiütéseket.

Viszont a fesztiválokról nem mondok le, aminél elkerülhetetlen az, hogy napon legyek. Naptej mellett ilyenkor állandóan hűtöm a bőröm, jéggel, vízzel, nedves ruhával, valahogy úgy vettem észre, hogy sokkal később „hisztizik” be, ha így teszek, de ez nem kutatásokon alapuló praktika, csak nekem bevált és kellemesebb is a hőségben, de nektek nem biztos, hogy be fog. 

Aztán ott van még a kalcium is, amiről sokan azt mondják, hogy nem is segít az allergián, én viszont ezt megcáfolnám. Ugyanis ha nyáron nem iszom meg egy pohárnyival naponta, akkor azonnal viszketni kezdek és előjönnek a foltok, ha viszont rendszeresen fogyasztom, fesztiválokon akár három pezsgőtablettát is feloldok vízben egy nap, ha érzem, hogy baj lesz, akkor szépen el tudom kerülni, hogy felhólyagosodjon vagy vörös foltos legyen a bőröm.

Azért arra érdemes figyelni, hogy ha túlzásba esünk a kalcium fogyasztással vesekő is kialakulhat, szóval okosan ki kell számolni a mennyiséget, nehogy több kárt okozzunk, mint hasznot.

Néha persze így is megtörténik a baj, mint például tavaly Fezenen, ahol még a lábfejem is hólyagos volt, nemhogy a hátam meg a karom… Na ilyenkor tényleg nincs mit tenni, mint hazamenni behúzódni és várni, hogy vége legyen, addig pedig nem szabad kimenni napközben, mert csak rosszabb lesz. 

A napfényt ettől még szeretem, ti is szeressétek, hisz annyi sok jóval is szolgál és nélkülözhetetlen az élethez. Csak egyeseknek kissé macerásabb ez a szerelem, ám így is együtt lehet élni vele.

Fecsegj, tipegj magassarkúban! Köszi, nem….

„Ne dőlj be a trendeknek! Nem ezek határozzák meg a saját divatodat, de Te eldöntheted, hogy ki vagy, és hogy mit szeretnél, mit fejezzen ki az öltözködésed és azt, hogy melyik az az út, melyet választottál.” 

 Gianni Versace

Magamat is meglepve, a hajat festős, rúzsozós, szemfestős csaj lettem.

Anyám szerintem titokban zokog, mikor hajformázó cuccokat lát a kezemben, nem hitte volna, hogy az ő focizni, kosarazni járó kislányából, akit több koszból kellett kivakarni, mikor hazaért, mint a fiúkat, akinek sosem volt bőr a könyökén és térdén, mert a betonon lazán végigcsúszott, csak ne kapjon a „csapata” gólt, egyszer valaha  rúzsozni fog és nem elégszik meg azzal, hogy copfba fogja a haját.

Hát pedig nehéz göröngyös út árán eljutottunk idáig is.

Olyan 21 éves korom óta faragom magamban a nőt, ami egy olyan lánynak marhára nem egyszerű, aki fiúk között nőtt fel, motoros találkozókon szocializálódott, balett helyett, focizni járt és amúgy is a lányok 98%-át ki nem állhatja.

Mert a nőkkel mindig bajban voltam, sosem értettem velük egyet, nem találtam velük ovis korom óta a közös hangot, nem volt sose közös témánk, hisz míg ők babáztak, én kosaras kártyát gyűjtöttem, míg ők szájfényeztek  a suliban titokban, én lovagolni jártam, meg könyveket olvastam, míg ők magas sarkúban tanultak járni, én rájöttem, hogy a világ legkényelmesebb csukája a saru.

Szóval igen, kicsit elmaradott voltam ebben a kérdésben. Farmer, póló, tornacipő, copf és annyi. Persze vannak lányok, akik ilyen szerelésben is tök csajosak és meg van a wow hatás, hát én nem tartozom a szerencsések közé. Ilyenkor a nőknél persze jön az irigykedés, hogy neki miért áll jobban ugyanaz a kék farmer fekete póló kombi, de ez engem hidegen hagyott. Mert lehet, hogy halálosan átlagos voltam kívülről, belülről valahogy mindig feltűnő voltam és maradtam is.

Talán annak köszönhető, hogy tudom az elmúlt évben kik voltak a Forma 1-es, Moto GP-s bajnokok, a foci ugyan már nem köt le, de tudom mi a les és nem kérdezek baromságokat és nem is nyávogok, ha a fiú barátaim épp lefagynak a kivetítőt bámulva, de a lényeg, hogy ugyan elmaradt a wow hatás, mikor farmerbe bújtam, viszont bármiről, bármikor képes voltam eltársalogni a pasikkal. Zene, pia, sport, nők, könyvek, akármi…  Ráadásul én vagyok az a tipikus csaj, aki benne van minden baromságban, akinek sose hagyta el a száját a: „Jaj, ne csináld mááár!!” – mondat.

Mégis valamiért ez egy idő után már nem elég. Mert a kiscsajban elkezd előbb, vagy nálam sokkal inkább utóbb, felbukkanni a nő. A nő meg teret követel, meg körömlakkot és rúzst. Saját stílust, nem csak farmert és tornacipőt.  Olyankor meg kicsit kinyílik a szemed és elkezded figyelni, hogy körülötted kik a szépek, menők stb. Kivel tudsz azonosulni. Sokan a sztárokat figyelek, amibe én is beleestem, bár az első kiszemeltem Dita Von Teese volt, akivel a külsőnk köszönőviszonyban sincs egymással, ám mindig lenyűgöztek a dívák és ha valakit lehet modern kori dívának nevezni, az ő. Egyszerűen gyönyörű, legalábbis szerintem, ám be kellett látnom, hogy a stílusa nem passzol hozzám. Legalábbis még. Egyszer lehet, hogy felnövök a feladathoz, de még mindig túl élénken él bennem a rockcsitri.

Viszont pár dolog neki köszönhető. Mondjuk az első vörös rúzsom, amibe halálosan szerelmes vagyok, azóta is és persze már nem csak egy fajta piros lapul a rúzsos kosaramba, hanem hatvan. 

A vörös rúzsok merészek, rockosak (is), tökéletes smink kell hozzájuk és persze bátorság, hogy akár korán reggel is felkend. Persze a piros rúzsoknak van egy hátrányuk. Tökéleteset találni nehéz. Ugyanis aminek jó a színe tuti kenődik, csúszik, mászik, rondán kopik, nem bírja a cigizést, fél percenként tükörben kell csekkolni, hogy jó helyen van-e, ami egy magamfajtának agyrém lenne. Alkalmatlan vagyok arra, hogy húsz percenként ránézzek a rúzsomra, viszont annál nem sok rondább dolog van, mint mikor elkenődött valakin egy élénk színű rúzs.

Persze erre is van megoldás. A matt, jó minőségű piros rúzsok, illetve, amik nem mattak azokat le lehet mattítani némi hintőporral és egy nagy fejű púderecsettel, így pedig atombiztosan tartanak, nem másznak, nem csúsznak és a jobb fajták, az evést, ivást, bagózást is bírják.

Tehát az első dolog, amit a bennem lakó, elnyomott nő megkapott az a piros rúzs volt, ami szépen lassan a mindennapjaim részévé vált. Imádom. Bár most már a narancssárgák és vad, vampos, szinte fekete színek is a szívembe lopták magukat.

Persze, ahogy említettem egy ilyen rúzshoz tökéletes smink kell, így ki kellett tanulnom ennek  műfajnak a legtöbb csínját bínját. Porcelán fehér bőrt sminkelni nem könnyű (éljen a napallergia meg a fényvédő), de nem is megoldhatatlan. Ha pedig a bőrünk tökéletesnek néz ki és van vörös rúzsunk, nem kell sok minden.

Kanyarodjunk vissza Ditva Von Teese-hez, akinek nem csak a vörös rúzsom köszönhetem, hanem az első ruháim is. Soha azelőtt hallani se akartam arról, hogy én egyáltalán felpróbáljak bármilyen ruhát. Aztán valami boltba kolbászoltunk anyámmal, aki mindig kis hercegnőnek akart öltöztetni, rózsaszín tüllös szoknyákba meg ilyenekbe szeretett volna látni, amitől a hideg rázott és elkezdtem nézegetni egy fekete színű (milyen más színt is vennék fel???) ruhát. Hirtelen felindulás volt, gondoltam fel is út, le is út, én ezt felveszem, maximum nem veszem meg, tehát lekaptam az állványról és elindultam vele a próbafülke felé, míg anyám hangja meg nem állított

 Hát te meg mit csinálsz? – Kérdezte elkerekedett szemekkel, a kezében beletörődően összevadászott pólókkal meg trikókkal, mire kihúztam magam és közöltem vele, hogy egy életem, egy halálom én most fel fogok venni egy ruhát, amire kb. 6 éves korom óta nem volt példa, ha a szalagavatós habos babos izét nem számítjuk. Az arca megért volna egy misét évek óta várt erre a pillanatra, a pólókat azonnal ledobta és sprintelt utánam, hogy annak a csodának, hogy én egyáltalán felpróbálok egy ruhát tanúja lehessen.

Tehát anyám kint toporog, én meg felveszem. Nem fájdalmas művelet érdekes… Kényelmes is. Nincs is kint belőle semmim. Jól is áll. Tetszik is. Nem is drága. Na a kritikus anyám tuti be fog szólni, de kint toporog a fülke előtt, ott egye a fene, ha beszól úgyse lát többet ruhában, egyszer legyen neki gyereknap, megmutatom.

De nem szól be. Bólogat, hogy jó. Ráncolom a homlokom. Ha anyámnak valami tetszik, az nekem tutira nem tetszik és fordítva. Mi ez a nagy egyetértés? Vissza kéne akasztani, tuti szarul áll, ha azt mondja, hogy jó. Az én stílusom meg az övé olyan messze áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől könyörgöm. De tetszik a francba is.

Végül életem első ruhája hazajött velem, anyám vette meg és nem tudom melyikünk örült jobban a fekete csipkés szépségnek, ami még mindig megvan és még mindig jó rám és még mindig hordom, pedig nem mai darab, de tökéletes azóta is. A bennem lakó nőnek volt már ruhája is, nem csak farmere.

Az a bizonyos ruha., pár rúzs és a nagymamám szekrényéből túrt napszemüveg :)

Valahogy a vörös rúzs és a csipkés ruha elindított egy lavinát. Elkezdtem nézelődni a drogériák polcainál, amiket különböző weboldalak böngészésére cseréltem azóta, ruhákat próbáltam és vásároltam, de ennek meg a rockcsitri nem örült.

Oké a vörös rúzs tetszett neki, a fekete csipkés ruha is, de hétköznapokon azért szerette a farmert, a nő meg unta, így volt némi galiba a dologból, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy lehet ezt okosan csinálni.

Kat Von D-vel is csak abban hasonlítunk, hogy hullafehérek vagyunk, viszont az ő stílusával már inkább tudtam mit kezdeni. Szakadt Motörhead-es póló, halálfejes gyűrűk, fura napszemüvegek, óóóó igen, ez már az én világom. Viszont neki is van egy nőies, néha kissé hippis vonala, amit imádok, így ellestem tőle pár dolgot.

Tehát miket tanultam az elmúlt 5 évben?

1. Farmert fel lehet venni blúzzal (nem általános iskolás fehér, nyakig gombolós példányra gondolok) és jól áll.

2. A fekete ruhák mindenhol megállják a helyük, ezt mondjuk már Coco Chanel is tudta, de igaza volt és van a mai napig.

3. A basic darabok marha jók, mert nem csak olcsók és könnyen párosíthatóak, iszonyat egyszerű feldobni őket, pár fura, látványos kiegészítővel.

4. A csipke hétköznap is jöhet, mert nőies, de ha jól párosítod a többi daraboddal nem lesz túl sok, sehova.

5. Ha tökéletes a bőröd, vagy legalábbis annak látszik fél sikered van bárhol. Érdemes rá pénzt költeni és a natúr kozmetikumok világa felé elindulni krémek területén. Nekem a Schüssler 11-es kréme marhára bevált, nincsenek száraz foltok az arcomon azóta és ugyan 2000 Ft, de 75ml terméket kapunk, ami nincs telepakolva ásványi olajokkal, színezékekkel, szilikonokkal.

6. Az 5-ös pontból adódik, hogy érdemes megnézni mit kenünk magunkra. Összetevőlista nem dísznek van, a reklámoknak meg ne dőljetek be.

7. Egy kézfogás sokat elmond, ápold a mancsod!

8. Nem szabad félni a vörös és egyéb színű rúzsoktól. Sokat tudnak hozzátenni az összképhez.

9. Sosem leszel Dita Von Teese, Sandra Bullock, Angelina Jolie, Selena Gomez vagy valami hasonló, de a képeiket nézve, ha elgondolkodsz azon, hogy mivel tudsz azonosulni egész izgalmas újításokra jöhetsz rá (lásd például, hogy a ruhák tök jók és a vörös rúzs is dögös), amit egész jól lehet alkalmazni, addig míg rá nem találsz a saját, egyedi stílusodra.

10. Ne vegyél olyan göncöt, amiben nem érzed magad önmagadnak, akkor sem, ha épp az a divatos és a menő. Csak a szekrényben fog lapulni és soha nem veszed fel. Pénzkidobás.
11. A fura, akár bolhapiacról szervált kiegészítők szuperek és tutira nem jönnek veled szembe az utcán, illetve érdemes beletúrni a nagymamák ruhás vagy ékszeres szekrényébe is. Kincseket lehet találni...
12. Érdemes pár Showroom oldalát követni, néha egész olcsón lehet lecsapni igazán különleges darabokra. Jövő héten megyek is egy Zoe Phobic hátizsákért az Open Showroom vásárba. Hát nem szép? És tuti nem fog minden 2. csaj ezzel rohangálni, nem mellékesen nincs is horror áron.

Zoe Phobic

 

Amivel nem sikerült összebarátkoznom az a magassarkú. 175 cm-el mondjuk nincs is akkora szükségem rá, de valahogy nem találok olyat, amiben nem őrülök meg tíz perc után, amiben nem azt érzem, hogy mindjárt pofára esek vagy kitöröm a bokám.  Pedig tetszenek, de az istenért se jövök ki velük, én meg elképzelni se bírom, hogy botorkáljak egy cipőben, ami kényelmetlen és amúgy is tök gáz,ha valaki úgy megy benne, hogy nem tud menni benne, így maradok a sarunál, bakancsnál, tornacipőnél, bár bevallom mindig felpróbálok egyet-egyet, ha olyan helyen járok.

Persze tavaly ősszel ebben is megtaláltam a kivételt 1500 Ft-ért a H&M­-ben.  Úgy voltam vele, hogy akkor is megveszem ennyiért, ha csak kétszer lesz a lábamon, de nem kétszer vettem fel, hanem ezerszer. Vastag, stabil sarka van és nem imbolygok benne, mint valami részeg, tehát az egyetlen kivétel, ami erősíti a szabályt a birtokomban van.

Sosem leszek olyan, mint a szterotipikus magassarkús csajok, nem is akarok olyan lenni, mint valami futószalagon gyártott nő, nem szeretnék senkire hasonlítani, magamon kívül.

Persze az egyéniségünket kibontani nem könnyű, sokkal nehezebb rátalálni a saját stílusunkra. Időt kell rá fordítani, kell némi önkritika is mellé, tudni kell mi az, amivel tudunk azonosulni és mi az, ami felejtős, ám néha tényleg érdemes kilépni a komfortzónánkból és akár csak egy próba elejéig is megnézni magunkon valami olyat, amit alapjáraton visszautasítanánk.

Még négy kéz és megváltom a világot…

"Mindenekelőtt a cselekvés a fontos, a célok ugyanis csak látszólagosak, önkényes állomások, és magad sem tudod, hová mész. (...) Nem tudhatsz előre semmit az egyes állomásokról, ezek csak szavakban léteznek. Egyedül az iránynak van jelentősége. Az a fontos, hogy haladj valami felé, nem pedig az, hogy meg is érkezz, mert úgysem érkezünk meg soha sehová, csak halálunkban."

 Antoine de Saint-Exupéry

www.empowermagazine.com

Sejtettem, hogy áprilissal beindul az élet, na de, hogy ennyire…

Hétfő van és lóg a nyelvem, fáradt vagyok, mégis vigyorgok, mint valami eszement. Per pillanat annyira élvezem a munká(i)m, hogy eszembe se jut panaszkodni a hétfő ellen, akkor sem, ha teljes fordulatszámon kell pörögnöm.

Kezdjük az elején.

Szerdán betöltöttem a 26. életévem és pont aznap találtam két ősz hajszálat, szóval futottam a drogériába hajszínezőért, így ismét vörösesbarna vagyok, amit imádok.

Ezen kívül, nem történt semmi világrengető április 20-án. Megéltem a 26-ot és nem változtam semmit. Boldog vagyok. Elégedett. Úgy érzem, minden jó irányba fut, jó sínen van az életemnek hívott kisvonat. Azt csinálom, amit szeretek, olyanok vesznek körbe, akiktől erőt kapok és rengeteg vidám, felejthetetlen percet. Néha még engem is meglep, hogy ami pár éve még elérhetetlennek tűnt, most mind itt van a markomban. 26 évesen van egy tök jó munkám, amiért fizetnek, van egy egész zenekarom, akiket menedzselek, akikben hiszek és akiket imádok. Nem mellékesen van egy saját újságom, ami még mindig döcög, de az én gyerekem, a kis taknyos, esetlen szerencsétlenség és oda vagyok érte, akkor is, ha néha nem érzi.

Persze még mindig a barátaimért és a szüleimért vagyok a leghálásabb. A barátaimért, akik már szerda este 19-kor megpróbáltak leitatni, de tényleg immunis vagyok a Jack Daniles-re, hiába kérik duplán vagy triplán. Hálás vagyok azért a sok-sok ölelésért, amit aznap kaptam, hogy olyanok is eljöttek megünnepelni a szülinapom, akiket alig ismerek, mégis vették a hét közepén a fáradtságot és felköszöntöttek.Ráadásul egy nagyon kedves Izlandról sráctól, akivel november óta sikerült összebarátkoznom kaptam egy különleges kis üveget, benne izlandi piával és valami bottal, amit soha, de soha nem fogok felbontani. Oda vagyok érte.

Björk-ös itóka :)

Csütörtökön zenekarral volt meeting, meg van az első beteg rajongója a srácoknak :D Imádnivalóak voltak, hogy mind felköszöntöttek, haladtunk is persze egy kört, új klip fog készülni, új logó, új promóciós anyag. Újra kitalálunk mindent és remélem így sikerül sínre kerülni. Egy csomó mindent megtudtam az énekesünkről egy kis találka utáni sörözgetés után és rájöttem, hogy ezek a srácok annyira emberiek, annyira rendben vannak, hogy az hihetetlen és olyan sokat kell még róluk tanulnom. De menni fog. Mennie kell.

Aztán az van, hogy még pénteken visszakaptam a gépem és aznap meg is keresett minket a Sugarloaf együttes sajtósa, hogy mi lenne, ha írnánk a zenekarról vagy interjúznánk velük. Hát, hogy a fenébe ne??? Oké, a csillaguk úgy tűnik leáldozóban van, de az, hogy egy pár éve csúcson lévő zenekar, keresi az én kicsi, csöpp újságom, hogy a csúcsot megjárt sztárokkal interjúzzunk, az igenis durva.

Tehát ma mennek is az embereim kiküldetésre és alig várom, hogy milyen lesz a visszajelzés. 

Persze most van a Nagy-szín-pad verseny, ahol Esti Kornél fellép, akiket kedvelek elég erőteljesen, tehát lehet, ma megtaláltok az Akvárium klub pultjánál, ha sikerül időben végeznem mindennel (talán könnyebben menne, ha nem nektek pötyögnék, de ez most kikívánkozik…).

Aztán szombaton részt vettünk egy zártkörű divatbemutatón. Én a rock and roll csitri, csini ruciba bújtam és divatbemutatóra mentem, sőt azt is bevallom, hogy marhára élveztem. A Magyar Nemzeti Múzeumban, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül került megrendezésre, A selyem útja című divatbemutató, ahol láthattuk a Szaju design, a Youjia Jin illetve Katti Zoób  által tervezett ruhákat. 

Az egyik kedvenc darabom.

Youjia Jin pedig el is rabolta a szívem, a többnyire fekete és szürke színekben pompázó, ám így is mesés darabjaival. Minden ruhadarab egyszerű, letisztult és mégis van egy-egy apró csavar bennük, ami ellenállhatatlanná teszi a kollekciót. Hát igen, valószínűleg érdemes csini ruciba bújni. 

Nem mellékesen ismét elkezdtem instagramozni, bár nem vagyok egy nagy bűvész, hisz botrányos módon taszítom a technikát és fotózni se tudok, de azért igyekszem belejönni és „menő” blogger, újságíró (kit akarok átverni, egy mezei kiscsaj vagyok csak…) leszek én is. Vagy nem… Azért ha valakit érdekel, itt követhet.

Hiányzott a gépem és most kitaláltam egy csomó mindent, hogy ezen a blogon mit csináljak. Rácuppantam pár youtube vlogerre, és merítettem pár ötletet, amit ide át fogok hozni és írásban megvalósítok, aztán persze lehet, hogy ez csak nekem érdekes. 

Intézkednem kell ezerrel, de ha valaki ad még két kezet és két gépet, úgy érzem képes leszek a világot is megváltani.