Rúzsom, rúzsom mondd meg nékem...

taliafuhrman.com

Köztudottan rúzsmániás vagyok, lassan akár függőnek is nevezhetünk, mert nem bírok leállni velük. Nem számoltam hány darab van, bár tudom, hogy más kollekciója az enyémnél sokkal nagyobb, viszont volt valaki, aki megkérdezte, hogy honnan is veszek jó minőségű, csókálló, dohányzást álló rúzst, mert ő egyet se talál, ami beválna neki.

Nálam a rúzsokkal kezdődött igazán minden. A rúzsok segítségével mertem először kifejezni magam külsőleg is. Mert, ha elfogy a bátorság le lehet gyorsan törölni… Egy idő után viszont nem akarjátok letörölni még a legvadabb színű darabokat sem, elhihetitek nekem.

Nem vagyok a drogériás márkák híve, szerintem túlárazottak és nem is olyan jók, mint amilyennek lenniük kéne, így onnan nem sok dolgot tudok ajánlani. Én először mindig a kedvenc oldalamon nézek körbe, amit itt találtok meg: www.makeuplaza.com

Ha márka, akkor egyértelműen a Sleek az, ami nálam mindent visz. Van tőlük jó pár holmim, pirosítópaletta, kontúrozó készlet, szemhéjpúder paletta, ám a matt folyékony rúzsok azok, amikbe bele vagyok zúgva, de rendesen. 

Ráadásul a Sleek nem tesztel állatokon, ami számomra igenis fontos. Egy ideje próbálom minden kozmetikumom olyan márkáktól beszerezni, akik állatkísérlet mentesen gyártják a termékeiket, ami lássuk be nem is egyszerű, hisz manapság mindent Kínában gyártanak szinte ahol meg, ha kell, ha nem, tesztelnek…

Haladjunk a lényeg felé.

A Sleek Matte Me folyékony rúzsai azok, amiket akárkinek, akármikor bátran ajánlok.

Odáig fajult a dolog, hogy a 12 kapható színből 6 megvan és kettő még biztosan ki fog kötni nálam, ha nem lenne, állandóan készlethiány már itt fogdosnám őket, miközben azt se tudnám eldönteni melyiket kenjem fel.

Hogy miért ők a kedvenceim?

Nem csúsznak, nem másznak, iszonyatosan tartósak, nem peregnek vagy morzsolódnak le az ajkaimról, pigmentáltak, lehet velük inni, enni, csókolózni, nem kényelmetlen őket viselni és tényleg mattra száradnak. Ráadásul a színük is eszméletlenül szép, a nude színeken át, a neonrózsaszínen keresztül, egészen a sötétbordóig lehet válogatni. Egy pici bibi van velük, hogy tartalmaznak parabént, aminek annyira nem örülök, de hát minden nem lehet tökéletes.

Azt viszont el kell mondanom mindenképpen, hogy a matt ajakkencéket nem 30 másodperc feldobni. Cserepes ajkakon nem mutatnak jól, ha nincs előkészítve a festéknek a terep le fog morzsolódni és olyan rondán kopik majd, hogy azt kívánjátok, bár a fogatokra tapadt volna fel az összes.

Első lépés:

Radírozzátok le az ajkaitokat!

Erre lehet kapni külön kikevert kenceficéket (ami szerintem tökéletesen felesleges pénzkidobás), de megteszi egy nagyon puha fogkefe vagy egy kis cukor is, amivel óvatosan el tudjátok tüntetni az elhalt hámsejteket.

Második lépés:

Ajakápolás!!!!

Kókuszolajat szoktam kenni a számra vagy Carmexet, de akármilyen ajakápoló megteszi, csak hagyjátok, hogy kicsit beszívódjanak. Én a fényvédő felkenése után kenem be az ajkaim, mire pedig oda érek, hogy rúzsozzak, már tökéletesen puhák is. Ha mégis marad felesleg, egyszerűen letörlöm és mehet is rá az aznapi szín. 

Ha ezt a két lépést nem hagyjátok ki, tuti, hogy 6-8 órát kopás nélkül kibír az ajkatokon ez a folyékony rúzs. Azt persze hozzá kell tenni, hogy zsíros ételeket ne kezdjetek el ezzel cupákolni, mert az olaj oldja, ám vicces is lenne, ha nem tenné, mert akkor semmivel se lehetne leszedni a szánkról.

Igen, a lemosása nem egy leányálom, sima vízzel nem fog menni vagyis…. Úgy fogtok kinézni mint egy frissen megvacsorázott kannibál, szóval egy két fázisú lemosó jól jön mellé, ami könnyedén lehozza.

Sajnos itthon csak online lehet rendelni, de szerintem bátran próbáljátok ki. Elsőre talán a Birthday Suit nevű árnyalatot ajánlom, mert az egy nude szín, ami tuti mindenkinek jól áll, bőr és hajszíntől függetlenül, de ha abba beleszeretettek, akkor a többit is meg fogjátok venni. Én már csak tudom…

6 ml terméket 1980 Ft-ért lehet megvásárolni, ami ár-érték arányban szerintem elég korrekt, a többi hasonló termékhez képest.

Ki vagy? Ki akarsz lenni?

pinterest.com

Mivel úgy tűnt, sokan közületek is küzdenek azokkal a problémákkal, amikkel én is megküzdöttem, miszerint nem találjátok a stílusotokat, nem tudjátok beosztani az időtöket, így elviszem ezt a blogot egy keressük meg magunkat irányba, miközben nekimegyünk azoknak a bizonyos falaknak közösen és leromboljuk őket. Nem lesz tabu, ígérem.

Egy csomószor gondolkodtam anno azon, hogy mi lenne akkor, ha nem félnék attól, hogy hülyének néznek a külsőm miatt. Ha tudnátok hány dolgot nem vettem meg, mert túl „extrém” volt, miközben bele voltam zúgva… Hány évig nem mertem kipróbálni a vörös hajat, mert túl feltűnő, hány éven át nem mertem sötétbordóra kenni a szám reggel hétkor, mert megnéznek majd az utcán…. 

Közben meg azért van a szemük, hogy nézzenek, könyörgöm.

shelookbook.com

Én meg az vagyok, aki és senkinek nincs semmi köze hozzá, hogy mit veszek fel vagy milyen „nem nappali” sminkben indulok el fényes délben, miközben csicseriborsó burgert tolok az arcomba és nem divatból, hanem mert én így döntöttem. 

Őszintén nagyon meguntam, hogy az összes reklám szerint 90-60-90-es méretekkel kéne rendelkeznem, miközben jóízűen dupla hamburgert zabálok, ami állatkínzás által kerül egy papírdobozba, ami miatt fákat vágnak ki, de éljen a környezettudatosság, és vállald magad fel bátran persze, viszont a diétáról ne feledkezz el (a szív és érrendszeri betegségek mellett) és tarts észben, hogy a duciság nem szégyen.

Ó a francba, ennyi vackot, hogy képesek letolni az emberek torkán??? És mi, hogy vagyunk képesek benyelni?

Természetesen nem volt könnyű idáig eljutni. Érdekes az út, ám azt gondolom megérte végigjárnom és talán nektek, félénkeknek is segíthetek abban, hogy merjétek felvállalni azt, hogy kik vagytok, kívül-belül egyaránt. Ha egy rocksztár bújik meg benned, ne takard el zakóval és élére vasalt nadrággal!

Rick Genest

 

A világon persze egyre szabadabban lehet öltözni, egyre kevésbé vannak tabuk, egyre nehezebb belőni, hogy mi minősül extrémnek, ám mi még mindig le vagyunk maradva és Budapesten igenis megnézik, hogy szinte fekete-e a szád vagy sem. Vidéken meg még rosszabb a helyzet gondolom. 

Utálom a tabukat, mindig utáltam őket, ahogy a korlátokat is, de most eljött a pillanat, hogy igazán fellázadjak a dolog ellen és titeket is erre buzdítsalak. 

Szóval ti mit vennétek fel, ha nem számítana mások véleménye?

Rózsaszín tüllszoknyát kék harisnyával és bakanccsal? 

Szandált csipkés zoknival?

Kockásat csíkossal?

Narancssárgát pirossal?

Ha igen, miért nem teszitek?

Önmagunknak lenni ma Magyarországon, vajon tényleg bátorság kérdése?

Legyünk bátrak és kísérletezzünk, én azt mondom. Kísérletezzünk a keleti ételekkel, kísérletezzünk az anyagokkal, a súlyunkkal, az életünkkel.

Félreértés ne essék, senkit nem fogok arra buzdítani, hogy legyen vega vagy 300 kg. 

Én arra buzdítalak, hogy érezd jól magad, bárki is vagy, miközben megmutatom én ki vagyok.

Eltűntnek nyilvánítva

Oké, ennyire nem súlyos a helyzet, mint a cím mutatja, azaz a ti szemetekben talán, hisz tényleg eltűntem. Hol is tébláboltam, ami miatt elhanyagoltalak titeket? Erről fog szólni ez a bejegyzés.

Éreztétek már valaha azt, hogy ha bármire nemet mondotok, kimaradtok valamiből? Valamiből, ami fontos, ami élmény, ami jó, vagy ha nem is jó, de át kell élned, hogy tanulj és fejlődj.

Na én most mindennel így vagyok. Annyira rohadt gyorsan szalad az idő, annyi minden történik, hogy többnyire felfogni sincs időm.

Persze ez nem a legjobb, hisz azt érezni, hogy a saját életed tempóját nem bírod tartani, az nem a legnormálisabb. Kicsit olyan vagyok, mint egy futó, aki a nap végén az utolsó métereket látva már-már azt hiszi, hogy össze fog esni, de azért is végigcsinálja, másnap meg kezdi elölről.

Dolgoztam ezerrel, mert mindenki azt hazudja, hogy a nem csilliárdos felnőtteknek ilyet kell csinálniuk. Hát legyen, tekintve, hogy szeretem a munkám és a pénz is jól jön. A szívás az, hogy nincs nyári szünet… Kellően felháborító, 26 év alatt hozzászoktam, hogy minden nyár szabad. A munkahelyemen is felvetettem, hogy mi lenne, ha… A főnököm jót nevetett az ötletemen. Aztán megvétózta.

Szóval az van, hogy húzom az igát és élvezem.

Aztán persze még mindig ott az újság, ami hol így megy, hol úgy, most épp elég döcögősen, mert nagyon-nagyon kevés íróm van, de azért fejlődünk, ha nehezen is és még mindig lelkes vagyok. Úgy érzem teremtettem valamit, ami jó. Ami kell. Talán csak nekem kell, de az írásaim az önzőségemből fakadnak és első sorban azt érzem, hogy a Más nézőpont egy fontos felület mások számára is. Gondolom nem véletlenül olvassák…

Continoom. Nem egyszerű, de most talán sikerül valami jó út felé menni. Készülnek az új dalok, lassan klipforgatás, építgetjük a dolgot és ugyan szintén sok időmbe kerül, de szeretem csinálni. Ráadásul hiszek a srácokban. Hiszem, hogy színpadon a helyük, hogy ez az útjuk.

Fesztiváloook. Én még ennyi dologgal a nyakamban sem szabadulok a fesztiváloktól. Nálam ez a nyaralás, a kikapcsolódás. Idén voltam már Rockparton, vasárnap jöttem haza a kissé kaotikus ám mégis szuper Fezen-ről, holnap irány a Sziget és ha minden jól megy, idén először a Strand fesztiválra is ellátogatok, majd néhány nap Csehország, szóval az augusztus elég keményre sikeredett.

De ez nem lehetne kifogás. Igen, tíz percet szánnom kéne rátok hetente, hisz annyi mindent kaptam és kapok tőletek.  És az a tíz perc meg is van, akkor is, ha ti nem érzékelitek. Ugyanis a beígért Micsoda elbaszott szerelem epilógusának az epilógusából (jaj de szépen megasszontam) már 16 oldal készen van. Bár be kell vallanom nagyon nem könnyű ismét az ő fejükkel gondolkodni, egyszerűen kijöttem rutinból. Mindig irkálok valamit, de ez a történet volt az utolsó, amit befejezettnek is nyilvánítottam és egymagam készítettem minden sorát. Több, mint egy éve nem írtam, úgy ahogy akkor, nem kelek és nem fekszek a szereplőimmel, mintha kicsit elhagyott volna az ihlet. Pedig szeretnék valamit megint írni, valami hosszabbat, valamit, ami izgalmas, ami komfortzónán kívüli esik nekem és talán az olvasóknak is, de nehéz megújulni. Nehéz kitalálni valami, ami nem elcsépelt, ami valami más, ami kreatív, amibe érdemes belevágni és amibe nem unok bele, de igyekszem, hogy mire a mostani történet végére értek, addigra legyen valami a kezembe, amit megmutathatok nektek.

Talán a baj az, hogy azt sem tudom, mi érdekelne még titeket. Milyen történetet olvasnátok szívesen, mert igen bevallom, ha már írok, olyat szeretnék csinálni, amit szerettek, amit élveztek olvasni.

Szóval, ha van valakinek ötlete, álljon elő vele bátran.

Én meg addig tombolok és próbálkozom ténylegesen rátok szánni azt a tíz percet hetente, úgy, hogy érzékeljétek is, hogy nem felejtettelek el benneteket, itt vagyok veletek és hálás vagyok a kitartásotokért.

Napallergiával nyáron

Én, aki persze nyáron van elemében, mire másra is lennék allergiás, mint a napfényre… 

Murphy. 

Nem lehetett volna pisztácia allergiám, nem, véletlenül sem…

Azt gondolom, hogy nagyon kevés ember ír erről a „betegségről”, pedig egyre többeket érint a dolog. Én 20 éve küzdök vele, szóval azt hiszem, tudok írni a tapasztalataimról nektek és úgy gondolom, nem csak a napallergiásoknak jöhetnek jól az információk, hisz a napfény felelős például a korai bőröregedésért, pigmentfoltok alakulhatnak ki miatta, a sokat emlegetett bőrrákról meg már ne is beszéljünk.

6 évesen kezdődött a bibi egy strandolás után. Természetesen a szüleim felelősségteljesek voltak, kentek két medencéből ki-be ugrás között rendesen naptejjel, hisz már akkor is olyan fehér voltam, mint a fal, ám ennek köszönhetően nem is égtem le. Esti fürdésnél viszont jött a fekete leves, ugyanis lehet, hogy nem volt kivörösödve a bőröm, viszont úgy elkezdett viszketni, hogy azt el se lehet képzelni. Jött a napozás utáni gél, a tejföl, a vizes ruhás borogatás, de annyit ért mind, mint halottnak a csók. Hajnal háromkor sikerült kidőlnöm, addig viszkettem.

Másnapra a viszketés enyhült, de hólyagok jelentek meg rajtam mindenhol és vörös foltok, még ott is, ahol fürdőruha volt rajtam. Drága jó anyám sejtette, hogy ez nem közönséges leégés, hisz a bőröm nem piros, csak foltokban, ráadásul augusztust írtunk, amikorra túl voltam jó pár strandoláson és mindet túléltem, ezen tünetek nélkül. Pánikolós anyukám van, szóval nem úsztam meg a bőrgyógyászt, aki közölte, hogy ez bizony napallergia lesz, ami akkor még humbuk betegségnek minősült sokak szemében, még apám is kétkedve nézett a dokira, hisz parlagfű allergiáról hallott már, na de napallergiáról?

Amúgy tisztázzuk, hogy a napallergia és a fényérzékenység két külön dolog.

A napallergiás embernek a ruhával takart bőrfelületein is megjelennek a viszkető foltok, már akkor, ha kidugja az orrát 1 percre a napfényre, míg a fényérzékenyeknek nem, a többi tünet tudomásom szerint eléggé egyforma.

Jött a kérdés, hogy akkor mit is kéne tenni. Jött a válasz, hogy nem sokat azon kívül, hogy nem megyek napra.

Egy hatéves, túlmozgásos, addigra már ló bolond kislányt nyáron bezárni? Nem, ez nem lett opció.

Jött a hatvan fokban is nyakig beöltöztetjük, miután egy tubus napkrémet rákentünk című sztori, ami nem működött, mert amint nem láttak azonnal lecibáltam magamról mindent, ami nem kellett.

Jöttek a különféle patikai krémek, praktikák, gyógynövényes fürdök, ha kijöttek a foltjaim. Ugyanis szerencsére én nem tartozom a súlyos napallergiások közé, így többnyire 2-3 alkalommal jön elő nyáron csak ez a betegség. Ha figyelek pár alapszabályra egész szépen kordában lehet tartani.

Kezdjük a fényvédők használatánál, ami amúgy is alap dolog kell, hogy legyen. 

Ugyanis, ha ti nem is vagytok napallergiásak vagy fényérzékenyek, gondolom nem akartok idejekorán ráncosodni. A korai bőröregedésért, pedig első sorban igenis a napfény a felelős, tehát érdemes bekenni magatokat naptejjel, az arcotokra pedig legalább 50-es fényvédő faktorú kémet használni. Egy fényvédő lehet kémiai illetve fizikai is. Hogy mi a különbség köztük?

1. Fizikai fényvédők, melyek visszaverik a napsugarakat a bőrünkről. A leggyakoribb fizikai fényvédők a titanium dioxid és a cink oxid, amelyek lényegében nem szívódnak be a bőrbe, hanem a bőr felszínén maradva verik vissza/szórják szét a napsugarakat. A fizikai fényvédők az UVA és az UVB sugarak ellen is védenek, hátrányuk viszont, hogy  kozmetikailag „kellemetlenek” (fehér réteget hagynak az arcon).
2. Kémiai fényvédők, melyek elnyelik az UV sugarakat.  A kémiai fényvédők általában beszívódnak a bőrbe, esetleg a véráramba is, ezért kis gyerekeknek a fizikai fényvédők az ajánlottak. A kémiai fényvédők egy része az UV sugarak hatására lebomlik.

Mivel a fizikai fényvédők könnyen lekopnak a bőrről, a kémaiak pedig UV fény hatására lebomlanak, hosszabb napon tartózkodás esetén ajánlatos 2 óránként újra kenni a fényvédőt. A napnak a bőrre gyakorolt jelentős káros hatása miatt (bőröregedés, bőrrák) ajánlott minden reggel fényvédőt használni, mely legalább SPF15 (kb. az UVB sugarak 93%-t szűri ki ) és PPD 10 (kb. az UVA sugarak 90%-t szűri ki). 

Forrás: http://kremmania.hu/osszetevok/funkciok/fenyvedok

A testemre gyerekeknek való naptejet használok a mai napig, a nyári frissítő reggeli zuhany után mindenütt, ugyanis a ruhák ugye nem szűrik ki az UVA és UVB sugarakat, így mindenhol kenem magam. Természetesen nálam csak az 50 faktoros jöhet szóba.

Na de mi a faktorszám?

Az SPF jelzés azt mutatja meg, hogy az adott faktorszámú naptejet használva mennyi idővel tovább tartózkodhatunk a napon, anélkül, hogy leégnénk, ez persze csak az UVB sugarak elleni védelemről ad tájékoztatást. Ami az UVA sugárzás ellen is véd, annak a csomagolásán fel van tüntetve egy körbe vagy kertbe írva, hogy UVA.

Az emberek bőrének van amúgy egy természetes védekező rendszere a napsugarak ellen, ami mindenkinél más, de azt szokták mondani, hogy egy felnőtt ember fényvédő nélkül ma, 30 perc - 1 óra alatt ég le. Nekem elég 3 perc is. 3 perccel számolva, az 50 faktoros naptej, 2,5 órán át nyújt védelmet elméletileg, gyakorlatilag ez azért nem így van, bár bevallom 2,5 órán át tűző napon ezer éve nem voltam, még lovaglásnál is bementem az erdőbe.

Az arcomra kémiai fényvédőt használok, méghozzá zsíros bőrre valót, hisz nyáron ez az ésszerű. Az Eucerin Sun Gel-Creme Oil Control SPF 50-es krém nekem bevált, ugyanis nagyon könnyed, a hatvan fokban nem zsírosítja tovább a bőröm, gyorsan beszívódik és nem ragad tőle a fejem, amit nem bírnék elviselni a melegben.

Oké, ha ezzel megvagyok mit tehetek még?

Egyértelműen kerülöm a tűző napot, én vagyok az árnyékot kereső lány, aki hiába szeretne, nem megy strandra, mert így is többet hazardírozok a napallergiámmal, mint kéne. Ugyanis a víz még jobban felerősíti a káros sugarak hatását, ami mellett pedig sajnos tapasztalat alapján mondhatom, hogy esélyem sincs elkerülni a kiütéseket.

Viszont a fesztiválokról nem mondok le, aminél elkerülhetetlen az, hogy napon legyek. Naptej mellett ilyenkor állandóan hűtöm a bőröm, jéggel, vízzel, nedves ruhával, valahogy úgy vettem észre, hogy sokkal később „hisztizik” be, ha így teszek, de ez nem kutatásokon alapuló praktika, csak nekem bevált és kellemesebb is a hőségben, de nektek nem biztos, hogy be fog. 

Aztán ott van még a kalcium is, amiről sokan azt mondják, hogy nem is segít az allergián, én viszont ezt megcáfolnám. Ugyanis ha nyáron nem iszom meg egy pohárnyival naponta, akkor azonnal viszketni kezdek és előjönnek a foltok, ha viszont rendszeresen fogyasztom, fesztiválokon akár három pezsgőtablettát is feloldok vízben egy nap, ha érzem, hogy baj lesz, akkor szépen el tudom kerülni, hogy felhólyagosodjon vagy vörös foltos legyen a bőröm.

Azért arra érdemes figyelni, hogy ha túlzásba esünk a kalcium fogyasztással vesekő is kialakulhat, szóval okosan ki kell számolni a mennyiséget, nehogy több kárt okozzunk, mint hasznot.

Néha persze így is megtörténik a baj, mint például tavaly Fezenen, ahol még a lábfejem is hólyagos volt, nemhogy a hátam meg a karom… Na ilyenkor tényleg nincs mit tenni, mint hazamenni behúzódni és várni, hogy vége legyen, addig pedig nem szabad kimenni napközben, mert csak rosszabb lesz. 

A napfényt ettől még szeretem, ti is szeressétek, hisz annyi sok jóval is szolgál és nélkülözhetetlen az élethez. Csak egyeseknek kissé macerásabb ez a szerelem, ám így is együtt lehet élni vele.