"Nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy
érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok: a szívem felduzzad, mint
egy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és
ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és
nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért."
Az év utolsó napja, az év utolsó kávéja, az év utolsó bejegyzése.
Ó, annyi minden történt. Mélység, magasság. Főleg magasság.
Egyszerűen nem tudok nem mosolyogni, ha visszagondolok arra, hogy mi minden
történt 2014-ben.
Bevonzottunk körülbelül minden koncertet, amire nagyon fájt
a fogunk a barátaimmal. HIM, Placebo, Hurts, Woodkid, The 1975… Végigcsináltam
egy Volt fesztivált és egy Szigetet is, amiket sosem fogok elfelejteni. Ahogy
azt se, hogy a Park-ot kineveztem második otthonommá nyáron. Hogy lehetne
elfelejteni a nyitóbulit, amin a szülinapom ünnepeltem a 30y-al, na meg a
Kiscsillaggal? A májusi esőt, ahol bőrig áztunk Alvin és a Mókusokon? Az őrült
tombolást Vad Fruttikon? Azt a sok színt, sört, embert és csodát amit láttam?
Imádtam!
És a Deák téri esték? A rögtönzött Dub Fx koncert? A
táncosok, a bűvészek, a korisok, a borosok, a vérfarkasok és a pálinkák….
A rengeteg csodás könyv, amiket megkaparintottam és amiknek
a sorai csak tovább gyarapítottak bennem valamit.
Elkészült egy újság, ami gyerekcipőben jár még, de van és a
miénk és szeretjük és remélem egyszer, nagyon sok ember fogja szeretni,
annyira, amennyire mi.
Hivatalosan is újságíró lettem. Büszke vagyok rá, na meg
arra is, hogy nagyszerű embereket ismertem meg ezáltal.
Befejeztem egy történetet is, amit mai napig visszasírtok és
szerettek. Én meg ezért titeket szeretlek. Hisz itt vagytok még mindig. Velem.
Nekem.
Gondolkodom, hogy mi volt rossz idén, de semmi sem jut
eszembe. Persze voltak rosszabb pillanatok, de egyszerűen most mégis úgy érzem,
hogy ezek mind lényegtelen apróságok. Mert azok is! Nincs miért bocsánatot
kérnem és nincs miért megbocsátanom. Talán ez az, amit idén nagyon megtanultam.
Meg azt, hogy az élet csodaszép, a napfény tényleg aranyat ér, a hideget
továbbra sem szeretem, de a pálinka jó dolog, de csak „szülői” felügyelet
mellett szabad innom belőle, mert rossz hatással van rám.
Persze azt ma még sok embernek el kell mondanom, hogy
köszönöm. Este azoknak, akiket személyesen ismerek és akik, minden nap
hozzáadnak valami apró csodát az életemhez, most pedig nektek, olvasóknak.
Őrülten hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok velem,
amiért olvastok. Komolyan hihetetlen, pedig ezt minden évben elmondom, azaz
leírom nektek, de most se könnyebb. Képtelenség feldolgozni, hogy idegenek,
ennyit tesznek hozzá a mindennapjaimhoz. Néha elég egy komment vagy egy levél
és a rossz nap kapásból jó lesz és vigyorgok, mint egy idióta. Tehát köszönöm.
Boldog újévet nektek legeslegjobbak!
Peace & love:
Én
