Szentimentálé

"Nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látom mindet és túl sok: a szívem felduzzad, mint egy léggömb, és majd szétrobban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak, és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért."

Az év utolsó napja, az év utolsó kávéja, az év utolsó bejegyzése.

Ó, annyi minden történt. Mélység, magasság. Főleg magasság. Egyszerűen nem tudok nem mosolyogni, ha visszagondolok arra, hogy mi minden történt 2014-ben.

Bevonzottunk körülbelül minden koncertet, amire nagyon fájt a fogunk a barátaimmal. HIM, Placebo, Hurts, Woodkid, The 1975… Végigcsináltam egy Volt fesztivált és egy Szigetet is, amiket sosem fogok elfelejteni. Ahogy azt se, hogy a Park-ot kineveztem második otthonommá nyáron. Hogy lehetne elfelejteni a nyitóbulit, amin a szülinapom ünnepeltem a 30y-al, na meg a Kiscsillaggal? A májusi esőt, ahol bőrig áztunk Alvin és a Mókusokon? Az őrült tombolást Vad Fruttikon? Azt a sok színt, sört, embert és csodát amit láttam? Imádtam!

És a Deák téri esték? A rögtönzött Dub Fx koncert? A táncosok, a bűvészek, a korisok, a borosok, a vérfarkasok és a pálinkák….

A rengeteg csodás könyv, amiket megkaparintottam és amiknek a sorai csak tovább gyarapítottak bennem valamit.

Elkészült egy újság, ami gyerekcipőben jár még, de van és a miénk és szeretjük és remélem egyszer, nagyon sok ember fogja szeretni, annyira, amennyire mi.

Hivatalosan is újságíró lettem. Büszke vagyok rá, na meg arra is, hogy nagyszerű embereket ismertem meg ezáltal.

Befejeztem egy történetet is, amit mai napig visszasírtok és szerettek. Én meg ezért titeket szeretlek. Hisz itt vagytok még mindig. Velem. Nekem.

Gondolkodom, hogy mi volt rossz idén, de semmi sem jut eszembe. Persze voltak rosszabb pillanatok, de egyszerűen most mégis úgy érzem, hogy ezek mind lényegtelen apróságok. Mert azok is! Nincs miért bocsánatot kérnem és nincs miért megbocsátanom. Talán ez az, amit idén nagyon megtanultam. Meg azt, hogy az élet csodaszép, a napfény tényleg aranyat ér, a hideget továbbra sem szeretem, de a pálinka jó dolog, de csak „szülői” felügyelet mellett szabad innom belőle, mert rossz hatással van rám.

Persze azt ma még sok embernek el kell mondanom, hogy köszönöm. Este azoknak, akiket személyesen ismerek és akik, minden nap hozzáadnak valami apró csodát az életemhez, most pedig nektek, olvasóknak.

Őrülten hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok velem, amiért olvastok. Komolyan hihetetlen, pedig ezt minden évben elmondom, azaz leírom nektek, de most se könnyebb. Képtelenség feldolgozni, hogy idegenek, ennyit tesznek hozzá a mindennapjaimhoz. Néha elég egy komment vagy egy levél és a rossz nap kapásból jó lesz és vigyorgok, mint egy idióta. Tehát köszönöm.

Boldog újévet nektek legeslegjobbak!

Peace & love:

Én

Októóóber

Ennek is vége, ezt is túléltük és megint hideg van, amit ki nem állhatok. Mivel a kérdéseitek többsége arra irányul, hogy mit szeretek és mit nem, meg persze arra, hogy mit csinálok a szabadidőmbe, így úgy döntöttem minden hónapban csinálok egy kis összesítőt nektek, hogy mik voltak a hónap legjobban szeretett könyvei, zenéi, egyebei számomra.

Kezdjük is a könyvekkel.

Októberben egy Bukowski könyv nyert, méghozzá az Egy vén kujon jegyzetei. Nem ez lesz a kedvenc Bukowski könyvem, mégis még mindig imádom, ahogy Charles bácsi, az a mocskos vén alkesz ír. Kifejezetten zavar, hogy minden mondat kisbetűvel kezdődik, de hát így lett megírva vagy nem tudom mire jó ez (bevallom nem néztem utána), viszont a nyers humor és a valóságszag kárpótol. A Postát vagy a Nők-et ezerszer jobban ajánlom ennél a műnél, de ez se rossz, sőt…

„szinte mindenki zseninek születik, s idiótaként kaparják el.”

Zene lesz a következő havirendi pont, ha már zenemániás vagyok. 

Mindenképpen a The 1975 emelkedett ki ebben a hónapban. Nem tudom miért, Sziget óta nem nyúltam hozzájuk, pedig akkor eléggé elkábítottak a fiúk, októberben viszont rongyosra hallgattam az albumukat. Nem csak szépek a srácok, nem csak szemtelenül fiatalok, hanem pofátlan módon tehetségesek is. Szerintem…

Egy kis ízelítő, aztán döntsétek el ti:

A kedvenc magasröptű gondolat: 

„Interjú. Csend.
- Mit mentene ki egy égő házból?
- A lángokat.”

Simon Márton írásaira mostanában elég erőteljesen rágerjedtem, szeretem ezeket a mély ám sötét és mégis annyira világos, egyenesen ferde gondolatokat. Tegnap meg is vettem a Polaroidok című kötetet vagy nem is tudom mit tőle, ami kaotikus kissé, de beleszerettem és ki is olvastam rögtön.

Ami nélkül nem éreztem magam teljesnek:

Rúzs, rúzs, rúzs… Betegesen belezúgtam a rúzsokba. Írtam már, hogy már-már beteges mániám a sminkelés, de a rúzsokkal eddig eléggé hadilábon álltam. Pontosabban soha életemben eddig nem használtam, egyszerűen zavartak, valószínűleg, mert láncdohányos vagyok és ettől a csodás tevékenységtől lekopnak gyorsan, a rosszabb minőségűek csúszkálnak is, mászkálnak is, szóval 15 éves korom óta egyhez se nyúltam. Aztán valahogy nyáron megtetszett egy (mert hát attól még nézegetni nézegettem őket) és megvettem, azóta pedig több is hozzám került, de az idei hónap kedvence az a NYX Round rúzsai közül az Electra lett, ami egy brutál vörös, főleg, hogy olyan fehér vagyok, mint egy régóta eltávozott hulla, ráadásul nem kopik, szóval igen, halálos szerelem alakult ki közöttünk, le se lehet robbantani rólam, szerintem aludni is képes lennék benne. Ugyan ez nem ilyen szépségblog vagy mifene, de nőből vagyok, szóval muszáj volt ezt megírnom nektek, hisz azt úgyis tujátok, hogy zene nélkül nem megyek sehová, ahogy kulcs nélkül se, de eddig a rúzs nem szerepelt eme listán. Ha pedig ennél a kis „kitérőnél” tartunk, akkor meg kell említenem a legjobb őszi/téli parfümöt, amit valaha találtam, ami a The Body Shop Smoky Rose nevű illata. Véletlenül bukkantunk egymásra, de nem bírok élni nélküle. Kicsit tényleg füstös, semmiképp sem nevezném viszont rózsásnak, inkább olyan odakozmált karamellához tudnám hasonlítani. Elég karakteres és erős, mégis van benne valami lágyság. Tutira olyan illat, amit valaki vagy gyűlöl vagy szeret, én utóbbiak táborát erősítem.

A hónap programja:

Mindenképpen az előző héten lévő Lidocain bulit tudom említeni, amit a Téli kertem nevű helyen tartottak. Talán azért volt jó, mert egy nagyon rég nem látott barátnőmmel sikerült letévedni, talán, mert csupa magyar zenét játszottak és abból is azt a jófajtát, amiért én megveszek (komolyan melyik szórakozóhelyen hallottatok eddig Alvin és a Mókusokat dj-től????)talán a seggrészeg pincér az oka vagy a sajt és kolbász ízű rosé fröccs, esetleg, mert annyira ragadt a padló, hogy azt hittük, ottmaradunk végleg. Nem tudom nem is lényeges csak az, hogy remélem lesz még ilyen.

Aztán mindenképp meg kell említenem, hogy simán át tudok 24 éves lányzóból vedleni, 4 éves ovissá, így imádtam Gödöllőt is, ahol sikerült egy rakat tobozt, makkot, levelet meg mindenfélét gyűjtenem. Ciki vagy sem, de én élvezem ezeket a dolgokat is, szóval relaxálásnak tökéletesen megtette.

 (Ezt mind én gyűjtöttem ám!!)

A hírnév felé tett újabb apró lépés: 

Beléptem, egy szintén kedves barát által alapított színházi társulat „munkásai” közé. Részleteket egyenlőre nem árulhatok el, de aki színészkedni akar esetleg, az dobjon egy üzenetet és biztos találunk valami feladatot, amiben kibontakoztathatja a tehetségét.

A hónap cikke:

http://index.hu/velemeny/2014/10/22/internetadowtf/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=index

Továbbra sem a politika a lényeg!!!! Egyszerűen a cikk zseniálisan van megírva, a téma az internetadó, aminél nevetségesebb dolgot kitalálni se lehetett volna, akkor se, ha akarják. Komolyan, nem tudom, hogy drága politikusaink mégis milyen tudatmódosító szereket szednek, mennyire hosszú távú a hallucinogénjeik hatása, de ha már ilyen elmebeteg ötleteik vannak, adhatnának nekünk is, a cuccból, úgy talán le tudnánk nyelni a dolgot, mi is röhögve. Ejnye, ejnye, ne legyetek irigyek, osszátok meg a néppel ezt a beteg drogot, had hallucináljuk mi is azt, hogy minden szép és jó!

Amúgy most így néztem pár oldalt, ami eme remek témával foglalkozik és azt hiszem lehet mégis írok a politikáról, persze anélkül, hogy politizálnék, mert ugye abszolút nem értek hozzá és ezt vállalom is, de most beugrott egy gondolat, miszerint egy politikus első és legfőbb munkaköri kötelessége, hogy utálják. Onnan tudjuk, hogy „jól csinálja, amit csinál”, ha gyűlölik. Mióta az eszemet tudom nem volt olyan „vezetőnk”, akit szerettek volna vagy ne akartak volna lenyakazni. Vicces… Mindegy is.

Ami még hátra van:

Egy Hiperkarma koncert ma, egy Junkies és egy Skins buli holnap…. Mindig van mit csinálni :)

Ősz van...

Jött egy új kérés/kérdés, miszerint miket olvasok, ha olvasok és mit ajánlok, így őszre, amikor mindenki bekucorodik, a jó meleg lakásba.

Jelentem olvasok, elég komoly, könyvbuzinak minősülök, a táskámban, rendszerint van egy könyv, attól függetlenül, hogy hova megyek. Tudom, manapság már ez se menő, ahogy CD-t venni se, de én már csak ilyen vagyok.

Sokáig gondban voltam azzal, hogy mit is olvassak. Volt durván két év, amikor csak 1-1 példány keltette fel az érdeklődésem, akkoriban blogokat olvastam, de mostanában szerencsére mindig rábukkanok valamire, ami kell.

Oké, nem kispályásként kezdtem, Dosztojevszkij anyukám kedvenc írója, így szerintem a könyvespolcunkon kb. minden megvan tőle, így a Harry Potter mánia után (igen, engem is beszippantott nem tagadom, olvastam mindet és imádtam, a legvaskosabb kötet is max 3 napig tartott) elkezdtem a saját könyvespolcunkon nézelődni és a varázslótanonc után, komoly fordulatot vettem és az oroszoknál kötöttem ki. Anyukám kedvence, az enyém is lett és azt hiszem itt kezdődött a könyvfüggőségem.

Valamikor régen már írtam, hogy anno a kötelezőktől hánytam, mert ami kötelező az nálam szinte szóba se jöhet (akadnak kivételek). Kőszívű, Egri csillagok, Pál utcai fiúk, mind ott hevernek a polcon, de gyűlöletem tárgyát képzik egytől egyig. Szóval, általános iskolában nem rajongtam az olvasásért, bár a verseket szerettem, Petőfi: Magyar vagyok című versével, még szavalóversenyt is nyertem szóval juhéj, ráadásul a mai napig kívülről tudom!

Térjünk vissza a könyvekre, amikkel a Harry Potter idején kezdtem ismerkedni, mert rájöttem, hogy vannak nem kötelező olvasmányok is, amik a fent említett rémségekkel ellentétben jók. A HP sorozat ugye egy volt, Dosztojevszkij bácsi kettő, de azt hiszem akkoriban beszippantott valami fekete lyuk és elvesztem a könyvtárakban, könyvesboltokban, ismerősök polcain és kerestem a jó könyveket. Ráadásul középsuliban szuper magyar és csoportterápia tanáraim voltak (meg nem mondom mi volt a tantárgy eredeti neve, mi csak csoportterápiának hívtuk, ahol mindenfélét kellett olvasni, meg játszottunk, meg csapatot építettünk stb.), az egyikük osztályfőnök szerepet is betöltött és nem volt ő se a kötelezők híve. Kb. azt olvashattunk nála, amit akartunk, persze kapcsolódnia kellett a tananyaghoz. Shakespear jó sok művét így tettem magamévá, ahogy a Csongor és Tünde is így lett, olyan „kötelező”, amit megszerettem. A Bovaryné-t meg azért olvastam el, mert lehetett választani Dosztojevszkij meg Flaubert közt és mivel előbbin már túl voltam, anyukám pedig egy fogadóórán ezt beköpte a tancinéninek, nehogy megússzam a fejtágítást, fintorogva ugyan, de levettem a könyvtári polcról és azóta se került oda vissza, bár esküszöm, hogy csak elfelejtettem visszavinni, most meg már ciki lenne bekopogni vele…  Ráadásul csíptem is, jól néz ki a polcon…

De, amit a középiskolai olvasmányok közül kiemelnék az Poe!

Szóval igen, Poet mindenkinek ajánlom, 800 Ft kb. a Diákkönyvtáros változata, de én már háromszor vettem újra minimum, mert szétestek a példányaim, olyan sűrűn forogtak az ujjaim alatt. Imádom a sötét, hátborzongató novelláit, a verseit, minden egyes szavát, egyszerűen zseniális a faszi.

Ugye, senkinek nem újdonság, hogy állandó jelleggel zenét hallgatok és mivel kos vagyok kíváncsi a természetem, innen pedig következik, hogy rátaláltam az életrajzok polcra anno, a könyvesboltban és hát azóta is oda vezet az első utam, ha betérek egybe. Kurt Cobain, Jimi Hendrix, Janis Joplin, Mick Jagger, Steven Tyler, Slash, Placebo, Kiss…. Igen, mind az enyém, könyv formában, bár Nikki Sixx Heroinnaplójára, még most is iszonyat mód fáj a fogam, de hát kb. lehetetlen beszerezni, sebaj egyszer, ha beledöglök, akkor is megkaparintom. Ami mostani szerzemény, bár akciósan vettem már az Alexandrában, szóval nem tudom, mennyire kapható még, az a Mötley Crüe könyv, ha már a Heroinnaplók nincs meg, és azt kell mondjam imádom, amint végeztem, a mai, friss szerzeményemmel, amiről később írok majd, újra nekiesek. Már az ajánlás zseniális: „Feleségeinknek és gyermekeinknek, abban a reményben, hogy talán megbocsátanak nekünk mindazért, amit tettünk.” És ilyen maga a könyv is, őszinte, vicces és nagyon beteg, van benne mélység és azt hiszem az egyik legjobb „életrajz”, amit mostanság olvastam. Ha még kapható 1470 Ft-ért vegyétek meg!!!! Még annak is, akinek a zenekar neve nem mond semmit, szórakoztató lehet a könyv.

Az utóbbi hónapok 2 fő zsákmánya, Bret Easton Ellis-től az Amerikai Psycho és A vonzás szabályai című kötetek, mindkettő használt, antikváros példány, de ezer éve fájt rájuk a fogam, könyv formában. Gondolom, a filmeket nem kell bemutatni senkinek szinte, de a könyvek, a könyvek bármit megérnek, egyszerűen szuperek.

Pár hete, a Libriben kolbászolva, 999 Ft-ért vesztegették a Harcosok Klubja című könyvet. A filmet imádom a második legjobb a világon, természetesen csak az Amerikai szépség után, a könyv apunak megvan, olvastam, de volt ott ugyanennyiért még egy Chuck Palahniuk kötet, a Fulladás, amit fellapoztam és már az első pár mondat után rájöttem, hogy ha a könyv pocsék is egészében, de már azért a pár sorért hazaviszem, amivel kezdődik.

„Ha el akarnád olvasni ezt a könyvet, ne fáradj. Néhány oldal után úgyis elmegy tőle a kedved. Hagyd a francba. Menekülj. Tűnj el, amíg szépen vagy.
Kíméld meg magad.
Biztos akad valami jobb a tévében. Vagy ha már ennyi szabad időd van, végezz el egy esti tanfolyamot. Szerezz orvosi diplomát. Hozz ki valamit magadból. Csapj egy görbe estét. Válts hajszínt.
Te sem leszel már fiatalabb.”

Igen, így kezdődik, de akit ez elriaszt, az tegye is le. Aki viszont bátor, vigye haza és olvassa el, ugyanis van olyan jó, mint a Harcosok klubja és ugyan tényleg beteg, de lehetetlenség letenni.

Gondolom rájöhetettek már, hogy imádom az agybajos írókat, a szerelmes regények közelébe se megyek és nem, Paolo Coelho, se nyűgözött le, bár van tőle is könyvünk, de nem dobtam el tőle az agyam, bármennyire is imádják.

Mégis a rengeteg könyv közül, egy emberhez hatalmas szerelem fűz, ő pedig nem más, mint Charles Bukowski.

A faszi, egy elmebeteg, vulgáris, tróger, alkoholista állat, de úgy ír, hogy ugyan csak a napokban adták ki az Egy vén kujon jegyzetei című művét újra, de remegett a kezem, mint valami drogosnak, hogy még nem kaparintottam meg és villogott a fejemben a lámpa, hogy KELL, KELL, KELL!!!!

Ma pedig haza is jött velem.

Bukowskival az a baj, hogy nem szabad tömegközlekedési eszközön olvasni, feltéve, ha nem zavar, hogy sík hülyének néznek, mert magadban röhögsz.

Nem, Bukowski nem kifinomult és modoros, ő a nevén nevezi a dolgokat, egyszerű és nagyszerű, trágár, de minden mondata igazságokat rejt és be kell valljam full szerelmes vagyok belé. A Trubadúr kiadó 2 éve kezdte újra kiadni a műveit, így már meg lehet venni a Posta, a Vegyes felvágott, a Nők és most már az Egy vén kujon jegyzetei-t is, nekem pedig mind itt sorakozik szépen a polcomon és imádom őket. Aki jó szórakozást keres, aki röhögni akar, aki nem fél attól, hogy egy ilyen alak, zseniális igazságokra világít rá, az bátran szerezze be Bukowski műveit, mert nem fog csalódni. Persze kell hozzá némi gyomor is, aki egy könyvben rosszul van attól, ha valaki nem fogalmaz virágnyelven, az Bukowskit messzire kerülje el.

Aztán persze az egyik kedvenc könyvem is muszáj megemlítenem. Eoin Colfer Artemis Fowel című sorozata, ami oké, hogy inkább gyerekkönyvnek minősül hisz vannak benne tündérek meg mindenféle varázslatos dolgok(bár ebben a könyvben a tündérek, nem kedves lények, ahogy a legtöbb ilyen történetben), de valahogy 10 éve nem bírta semmi kitörölni a fejemből. Jobb, mint a Harry Potter azt hiszem. Egy 12 éves gonosz kis lángelme a főszereplője a könyvnek, akinek a karaktere zseniálisan fel van építve, de maga a könyv minden sora úgy tökéletes ahogy van…. Egy gyerek, aki egy felnőtt fejével gondolkodik és épp olyan romlott, sehol nincs a gyermeki ártatlanság… Azt hiszem ez teszi különlegessé ezt a mesét, na meg a humor és az, hogy a történet folyamatosan pörög. Ciki vagy sem 24 évesen ugyanúgy elolvasom ezt a könyvet, mint egy 12 éves és imádom.

És akkor még egy utolsó ajánlás, amin halálra röhögtem magam anno és kész is a tökéletes gyilkosság, ha valaki ki akarja nyírni a férjét esetleg, a könyv címe pedig nem más, mint a: Hogyan öljük meg a férjünket? És egyéb hasznos háztartási tanácsok. Egy délután alatt ki lehet olvasni és ki is fogjátok, mert, aki egyszer megfogta ezt a kötetet az nem bírja letenni. Iszonyat vicces és a hab a tortán, az tényleg komoly hab :D

Aztán ha már ősz bombáztok itt ilyen őszi kérdésekkel is, mint:

Szereted az őszt? Mi az, amit szeretsz benne?

Nem!!! Sötét, szürke, esik, hideg van. Fúj….

Hogy mit szeretek benne? Tökéletesen alkalmas arra, hogy írjak, tekintve, hogy a kuckómból az orromat sincs kedvem kidugni ilyenkor. És írok is, bár még mindig csapongok, szóval össze kéne szednem magam és egyszerre egy dologra koncentrálni, de erre még képtelen vagyok. 

Arra mondjuk jó az ősz, hogy elmélkedj rettenet mennyiségű alkohol társaságában a barátaiddal. Ilyenkor elég szentimentális, meg borús, depressziós, szétcsúszott, lebegős katyvasz tudok lenni. Míg nyáron attól vagyok megkergülve, hogy süt a nap és boldog vagyok, ősszel attól, hogy ennek vége és esik az eső, ráadásul durván hajlamos vagyok befordulni és jobb, ha senki nem szól hozzám és csak az jön a közelembe, akinek én engedélyt adok rá. Persze most már elég okos vagyok ahhoz, hogy tudjam ez nem tesz jót, így ha erőnek erejével is, de ráveszem magam, arra, hogy ne váljak antiszociálissá túlzottan, szóval pár éve a kedvenc kocsmámig akkor is elmegyek, ha szívem szerint minden második ember torkát átharapnám. Fogjuk arra, hogy itt van a szomszédban, négykézláb sincs messzebb mint 20 perc.

Mit iszol ilyenkor a legtöbbet?

Kávét, vizet, alkoholt, (whiskyt kólával, gint toniccal, vagy a kedvenc új italom, ami nem áll másból mint 4 cl vodkából, 4 cl tequilából és narancsléből), de nálam ez az általános, nem befolyásolja az ősz.

Kedvenc tea?

Borsmenta, tuti, hogy mindig van itthon.

Szereted a sütőtököt?

Sülve nem. Oké, tudom, ez fura, de mikor volt tengerimalacom, akkor ő szerette nyersen és egyszer én is megkóstoltam és rájöttem, hogy úgy finom. Sülve viszont, ki nem állhatom.

Halloween?

Skins party, Iskola. Amúgy full baromság az egész. Szerintem.

Sorozatokat nézel inkább vagy zenét hallgatsz ilyenkor?

Zenét hallgatok, de nem csak ilyenkor. Mindig, amikor ébren vagyok megy a zene. Néha, azt hiszem a zene meg a kávé felelős azért, hogy egyáltalán működjön az agyam. Zene nélkül szerintem lebénulnék.  

Mit vársz idén ősszel?

Hogy legyen vége az ősznek és ugorjuk át a telet, legyen rögtön tavasz?

Nem tudom… A november buli lesz. Apu szülinapja, Slash koncert, Klaxons koncert, a legjobb barátom szülinapja… Ki tudja még? Messze van.

Milyen színű ruhákat hordasz ilyenkor főleg?

Fekete! Viszont bármily megdöbbentő, az év minden napján szinte feketét hordok, mert imádom a feketét, akkor is ha hivatalosan nem szín, hisz annyira klasszikus, elegáns és mindennel párosítható, hogy az hihetetlen. De ha szín, akkor jöhet a bordó és a sötétzöld is bármilyen mennyiségben.