Oké, tudom, értékes fehérje forrás meg minden, de ilyen erővel az emberhús is az, meg a macska és a kutya, mégse esszük meg. Tuti, hogy elvetemültnek tartotok, de ez azt hiszem mindenki úgy étkezik, ahogy akar, én pedig így akarok a jövőben. Ez a saját döntésem.
Tisztázzuk azt is, hogy sajtot, tojást, túrót, tejet, stb., továbbra is fogok fogyasztani, mert szeretem és nem kell meghalnia egy bocinak se azért, hogy tejeskávét ihassak. Nem vagyok elvetemült vega, nem is áll szándékomban azzá válni és senkit nem is szeretnék megtéríteni.
Lehet, hogy ha szeretném a húst sosem jutok erre az elhatározásra és két pofával zabálnám a tarját.
Lényeg, hogy elkezdtem beleásni magam a gasztroblogokba és receptgyűjtő oldalakba és rájöttem, hogy a legkönnyebb dolog kiiktatni a húst, hisz annyi húsmentes recept van, mint égen a csillag, amit persze eddig is tudtam, de valahogy leragadtam a főzelékeknél és nem mentem el a marokkói babig például soha.
Mindig érdekeltek a keleti dolgok, így ezek közt kezdtem keresgélni első körben. Egyszerűen lenyűgöző hány féle módon képesek fűszerezni. Jó, a magyar konyha sem egysíkú, de mi a fahéjat csak karácsonykor vesszük elő, az araboknál vagy Indiában pedig szinte mindennapos fűszer.
Kissé bosszantó viszont, hogy Magyarországon egy csomó hozzávalót nem lehet kapni ezekhez az ételekhez a boltban. Persze van keleti finomságok boltja a Fővám téren, de valahogy a 16. kerületből, esőben, nem feltétlenül füllik hozzá a fogam, hogy elmásszak odáig korianderért mondjuk. Arról meg, hogy egy cserép menta miként néz ki egy-egy boltban, májusban, 400 Ft-ért inkább ne is beszéljünk.
Persze régen nem lehetett csicseriborsót se kapni, kókusztejről nem is álmodott mondjuk az én anyukám még pár évvel ezelőtt, ahogy friss chilliről, limeról meg gyömbérről se. Ezeket azért már be lehet szerezni, a többi meg kreativitást igényel, amiben szerencsére nincs hiány nálam, így elkezdtem élvezni a főzést meg a kísérletezgetést a különböző ízekkel.
Valamelyik nap a buszon egy lány (mondtam már párszor, hogy egy külföldiek lakta kolesztól nem messze lakom) angolul magyarázott egy másiknak, hogy mit kell vennie a sült padlizsánhoz és mivel nem volt nálam zene, kihallgattam őket, aztán kitaláltam, hogy ez olyan egyszerű, hogy én is kipróbálom.
Tehát fogtam a boltban két padlizsánt, vettem egy üveg olívaolajat, mert az pont kifogyott, ránéztem a mentára, de ott is hagytam, mert úgy nézett ki, mintha valaki már megrágta volna, felszerelkeztem egy hatalmas doboz joghurttal és hazajöttem az alapanyagokkal meg az elhatározással, hogy én ezt most meg fogom sütni.
Új sütőnk van, amivel még kísérletezgetek, mert mindent jóval hamarabb süt meg, mint a régi és erről a tényről hajlamos vagyok elfeledkezni, de azért begyújtottam.
Egy tepsibe alufóliát tettem és megolajoztam de csak icipicit, hogy ne ragadjon le (utálok mosogatni, azért kell az alufólia), felvágtam karikára a padlizsánt, majd kicsit be is vagdostam, meglocsoltam az olajjal, szórtam rá csak úgy hasra csapás szerűen bazsalikomot, sót meg frissen őrült borsot, aztán benyúltam a hűtőbe és megláttam a sajtot, amiből szintén szórtam a tetejére, betoltam a sütőbe és kivettem mikor a sajt megpirult. Nem egy nagy cucc mi? Tányérra mehetett egy kis maradék saláta, rá a joghurt, amit fokhagymával sóval elkevertem és wow.
Egyszerű, mint az 1-szer 1, mégis finom, jól laksz, szerintem nem is túl kalóriadús, bár ennek nem néztem utána.
A lopott recept szerint a joghurtba kellett volna a menta, ami még mindig mozgatja a fantáziám, szóval biztos úgy is kipróbálom, ha kapok, de így sem volt rossz.
Nagyon nem...
Este, villanyfénynél még mindig nem tudok szép képet csinálni, de azért megmutatom, hogy néz ki élesben, ahogy tudom.
Aztán van itt nekünk egy sajtos quesadillas is, ami a legegyszerűbb kaja a világon, két tortilla lap közé sajtot reszelünk, serpenyőbe rakjuk olaj nélkül, elolvad a sajt, összeragad a két lap, felnégyeljük, nyolcadoljuk, tejföl mellé, paradicsom, uborka és lehet is enni.
Megyek is enni...
