Miről szól az ősz?

Fotó: We heart it

Aki régóta olvas, esetleg beszélgetett is már velem, az tudja, hogy nem vagyok oda se az őszért, se a télért. Én tavaszi gyerek vagyok, a forróságot szeretem, a végtelen éjszakákat, a hunyorgást, mikor jobb esetben reggel, rosszabb esetben délben, egy átmulatott éjszaka után kinyitom a szemem.

Most mégis azt kell mondjam, hogy kezdem megkedvelni az őszt. Persze az esős, takony időtől frászt kapok, de mivel tipikus ember vagyok, ilyenkor amúgy is jobban szeretek bekuckózni a pihe puha vastag lila plédembe és írni. Vagy sorozatot nézni. Vagy csak nézni ki a fejemből, miközben egy pohár bort iszom és úgy teszek, mintha a cigarettafüstről elmélkednék, ami a szobában terjeng.

Az őszben eddig egy dolgot szerettem, hogy lehetett mindenfajta termést gyűjteni meg színes falevelet.

Igen, tudom, 25 évesen ejnye, ejnye, hogy szatyorban hozom haza a gesztenyét, a makkot meg a csipkebogyót, de ez van, nem tagadom, ilyen vagyok.
Úgy tudok örülni egy szép piros falevélnek, mint egy három éves.

Ennek a jó szokásnak a következményeként vettem egy pisztolyt.

Oké, túloztam, csak egy ragasztópisztolyt. Meg egy hungarocell karikát. És a karikát jól összeragasztgattam terápiás célzattal makkal, gesztenyével, mogyoróval meg csipkebogyóval.

Koszorú lett belőle. A bejárati ajtón lóg és nagyon tetszik.

Kissé pocsék a képminőség, de sajnos a bejárati ajtó közelében sehol sincs fény...

Van valami szép abban, ha a két kezeddel csinálsz valamit. Szeretek alkotni és nem is a végét imádom, hanem magát a folyamatot.

Amikor káromkodsz, hogy ez a ragasztó k*rva forró, amikor a padlóról sikálod fel a kihűlt szálakat, amikor azt hiszed kész vagy, erre három makk leesik az alapról, neked meg kicsúszik a szádon, hogy a jó istenke csinálgassa meg, de rendesen…

De a végén meg olajjal átitatott vattával is kenegeted, hogy szép fényes, már-már tökéletes legyen és megérte, hogy fáj a kezed, mert megégetted, hisz csináltál valamit, amiben ott vagy te és ott van a természet.

Az ősz az alkotásról szól. Ilyenkor írok sokat, ilyenkor jön az ihlet, ilyenkor kapnak el azok a pillanatok, amik alkotnak majd valamit. Valamit, amit ti is olvashattok mindig. Valamit, ami kikívánkozik és amin hol mosolygok, hol bosszankodok.

Az ősz a teáról is szól. Az áldott jó borsmentáról, a kamilláról meg arról az isteni ám marha drága bio Mandala teáról, amit a DM-ben lehet kapni és előhozza a belső tüzet. Komolyan utóbbit próbáljátok ki, már az illata is zseniális.

Az ősz az illatokról is szól ugye.

Az almás sütiről, a borról, a levesről (mert hiába nem vagyok nagy leveses ősszel elélnék csak levesen is), a gyertyáról meg az avarról és a kávéról.

Az ősz a filmekről is szól, mert mi lehet jobb annál, hogy a barátaiddal valami film vagy sorozat maratont tartotok és popcornnal dobáljátok egymást, miközben retardált fókaként nevettek, levegőt se vesztek és egy idő után már csak némán veritek a térdetek, miközben potyognak a könnyeitek?

Az ősz nem is olyan borzalmas.

Az ősszel még egy kicsit barátkoznom kell, de talán jóban leszünk.

Ma valamiért ez pörgött.... Remélem hozzánk is benéznek újra a fiúk jövőre.