Nyár, Volt, Lesz

Megint nem jövök új infóval, imádom a nyarat, napallergiásan is. A tavalyi betegre sikerült, azt hiszem idén viszont még rosszabb lesz, persze csak a szó jó értelmében.

Tegnap irtóra rápörögtem a Volt fesztiválra, amit idén szintén végigcsinálunk, szóval vigyázz Sopron újra megyek!!! (:

Tudom, tudom még messze van, mégis egyszerűen elkapott valami furcsa izgatottság, hisz idén tényleg körülbelül minden olyan koncertet bevonzottam, ami érdekel. Him, Sunrise Avenue, Artic Monkeys, Hurts, Placebo, Tom Odell, Imagine Dragons, Bastille bár ha valahova jön még egy Black Sabbath esküszöm sírva fakadok és kíváncsi vagyok, hogy idén 30STM meg tud-e győzni, hogy jók ám ők élőben, mert tavaly kissé sikerült kiábrándulni a dologból.

Persze a Him nem fesztiválra jön és nagyon kíváncsi leszek parkban mennyien leszünk, a neonrózsaszín cuki plakátok után (láttátok azt a horrort ugye???), amik az oszlopok legalján találhatóak pesten, mintha valami szutyok kis tinibanda lennének, a Parkos szórólapról már ne is beszéljünk, amibe nem tudom ki írta az ajánlót, de agyonverném egy tornacipővel, annyira katasztrofálisan nem találta el, hogy mi is a lényeg. Remélem szépítenek a szervezők és a neonszínű virágos díszítést leszedik legalább arra az estére, mert ha nem, hát valahogy mérget merek venni arra, hogy az egész banda végig fogja röhögni a koncertet és a következő 12 évben megint nem látjuk őket az országban. Amúgy most komolyan, miért nem lehetett betenni őket Szigetre vagy legalább Volt-ra??? Esetleg Aréna vagy valami… Persze szeretem a Parkot, de valahogy nem méltó hozzájuk, bár ez már lehet csak az én elfogultságom.

Na de térjünk vissza a fesztiválozásra, Him-ről majd még később értekezek.

Nem tudom közületek hányan voltak már valahol is és, hogy gondolkodtok a dologról, de én megveszek ezért. Oké, oké jöhet az ellentábor azzal, hogy de hát sátrazni kell (mondjuk nekünk Volt-on szállásunk lesz, de sátorral is végigcsinálnám zokszó nélkül, Szigetre meg hazamenős jegyünk), koszosak a mosdók, szúnyog van, drága, egyebek, de mégis azt hiszem mindent megér az amikor beleszagolsz a levegőbe, abba a percbe, amikor átléped a kaput és elkap az érzés, hogy sehol máshol nem lennél abban a pillanatban, csak ott, ahol vagy. Megmagyarázhatatlan és csodás az egész, az egész forgatagba bele lehet szédülni és semmit, de semmit nem lehet egy fesztiválhoz hasonlítani, ahol tízezrekkel vagy összezárva és egy külön Isten csudás állatkertjét alkottok, ahol tényleg minden furcsa kis faj megtalálható.

Van példa vadászó tigrisre, gazellára, disznóra, majomra, kakadura, tyúkra, gorillára, mindenre mi szem szájnak ingere, mégse bántja egyik állat se a másikat, sőt a tigris nyakába veszi a gazellát, ahelyett, hogy megenné, a gorilla a tyúkot bámulja és még sorolhatnám.

Maradjunk a Volt-nál az van közelebb időben, az a megfizethetőbb a Szigethez képest és hát azt hiszem Volt az még mindig a magyaroknak szól, míg ugye Szigeten köztudott, hogy ha nem is több, de legalább ugyanannyi a külföldi, mint az itthoni látogató. Persze jóval kisebb is, a költségvetésen is látszik, hogy hát közel sem akkora és idén hatalmas szívfájdalmam, hogy a tavalyi brutális siker után úgy tűnik a szervezők kicsit bekényelmesedtek és ahhoz képest, amit meg tudnak csinálni, idén egy úgy látszik, hogy inkább azt próbálják meglovagolni, amit tavaly műveltek. Sziget is próbálkozott ezzel kezit csókolom kedves szervezők, kissé bukta is lett a történet vége, nem véletlen az, hogy idén iszonyat mód bekeményítettek. Khm… Khm….

No de sebaj, tudom ám milyen fesztivált szervezni (tanultam ilyet is, meg sok embert ismerek, aki ezzel foglalkozik) nem elégedetlenkedni akarok, elvégre így se lesz szabad percünk, bár az is igaz, hogy a tavalyihoz képest nem szaladgálunk a színpadok közt, hogy átérjünk A-ból B-be időben, lesz időnk arra is, hogy sört vegyünk, meg ilyesmi és tényleg hálás vagyok, mert Hurts megint jön (három éven belül a harmadik koncertem (: )

Bár furi lesz Sopronig egyedül menni, mert a többiekkel csak ott találkozom, de azt hiszem feltalálom magam. Idén már rutinosabban csinálom a dolgokat, ha valaki nagyon ügyes azt hiszem némi pénzzel, egy nadrággal, két pólóval, egy törülközővel, tisztálkodó cuccal végigcsinálhatja az egészet, de a legfontosabb a kézfertőtlenítő!!!! Évek, rutin, tapasztalat, ha kézfertőtlenítő van nálad bármit túlélsz, még a fiúk is a fél karukat odaadnák a harmadik napon egy borsónyi mennyiségért, hát még a lányok….

Addig meg könyörgöm csessze át a Junkies koncertet legalább 2 órával arrébb, mert délután négykor negyven fokba nem vicces rockzenére csápolni, főleg nem utolsó nap….

Jaj majd elfelejtettem, hogy az  újságban, ami addigra már működni fog (ha nem, fejeket csapok le és börtönben leszek gyilkosságért, amire nem is foghatom, hogy hirtelen felindulásból követtem el, mert most itt bevallottam, hogy előre megfontolt szándékkal nyírom ki a hangyáim, akik dolgoznak rajta) olvashattok róla. Írok majd onnan ilyen kis egyperceseket naponta, ide meg szerintem fogok pár képet posztolni, hogy megmutassam mit is művelünk. Tehát az idei első fesztiválom, már nem csak a szórakozásról fog szólni, hanem kicsit a munkáról is, amit viszont élvezek, hisz épp most beszéltem le egy interjút egy bűvésszel, aki totál eszement, szóval de inkább mégis csak a szórakozáson lesz a hangsúly :)

Hát most így egyenlőre ennyi, a héten még fix, hogy jelentkezem, ezt vehetitek fenyegetésnek is.

Peace&love:

Én (: 

Mert ettől mindig jó kedvem van :) 

Budapest, Budapest de csodás

Mint tudjátok, nem csak az írásba vagyok szerelmes, van még rajta kívül pár olyan dolog az életembe, amikért megdöbbentően rajongok és képtelen vagyok kiábrándulni belőlük, bármi történjék is.

                Az egyik az én gyönyörű városom, ami 24 éve otthont ad nekem: Budapest.

                Tudom, tudom sokaknak félelmetes és nem igazán az jut eszükbe róla, hogy mennyire lélegzetelállító is, én mégse tudok rá másképp gondolni. Minden zegét zugát szeretem úgy, ahogy van. Talán kissé beteges, de még az éjszaka kihalt vagy épp hajléktalanokkal teli, ürülékszagtól bűzlő aluljárókat is imádom. Mindenki azt mondja, hogy veszélyes a mi drága fővárosunk, de ezek szerint én hatalmas mázlista vagyok, mert soha, de soha nem volt semmi olyan szituáció az életemben, amivel ezt alátámaszthatnám, pedig könnyedén sétálok végig hajnal kettőkor a nyugati aluljárón is, egyedül, ha kell és sose éreztem úgy, hogy félnem kéne.

                 A legfurcsább és legfrissebb sztori mégis tegnap estéről van, amikor fél kettőkor (újságoztam az én drága barátommal és megünnepeltük egy-egy sörrel, hogy az írásbelijeim közül a legrosszabb 75% lett a legjobb meg 96%) hazafelé az Árpád-hídnál leálltam cipőt kötni (soha, de soha vegyetek kilométer hosszú cipőfűzős bakancsot, csak a baj van vele….) Más talán halálra rémült volna a felém közelítő, hajléktalan, roma származású nőtől, de én valahogy sosem tartottam őket félelmetesnek, szóval kötögettem tovább a cipellőm, miközben zenét hallgattam. Csak kisebb fáziskéséssel sikerült észrevenni, hogy beszél hozzám, így legalább a fél fülesem kiszedtem, hogy értsem is miről van szó.

                 És itt jön a döbbenet része a dolognak, mert talán kicsit megmagyarázza, hogy miért is imádom ezt a várost ennyire.

                Közölte, hogy jön pár részeg szintén kisebbségi fiatal az út túl végén, akik szeretnek kötözködni, szóval beszélget velem, amíg meg nem érkezik az éjszakaim, hogy belém ne kössenek. Kicsit leesett az állam, mert vagy hülye vagyok, vagy bátor én nem tudom, de ezek engem sose érdekeltek, mégis annyira kedves volt a nő, aki annak ellenére, hogy hajléktalan nem volt büdös, részeg és munkából tartott a szállója felé, hogy végig vigyorogtam az egészet és a másik fülesem is kiszedtem, hogy teljesen rá tudjak figyelni. A fiatalok, akikről beszélt idő közben megérkeztek és már messziről lehetett hallani a megállapítást, hogy cigánnyal vagyok, így szó nélkül vonultak el, de egy szembe jövő kiscsajnak tényleg beszólt az egyik.

                Közbe jött egy másik forma, akiről felvilágosított a beszélgetőpartnerem, hogy csak megjátssza, hogy matta részeg, mert így rabolja ki az embereket, szóval ha máskor arra járok, ne menjek a közelébe.

                 Megérkezett a buszom, én meg elmentem, de most is furcsa a dolog, hisz ki gondolná, hogy hajnal fél kettőkor a kihalt utcán ilyen furcsa kis forgatagba botlik az ember, ahol bizonyos szempontból megdőlnek a sztereotípiák?

                 A lényeg, hogy ez nem az első és nagyon remélem nem is az utolsó ilyen eset, hogy sikerül teljesen véletlenül ennyire emberi emberbe botlanom.

                 Nem tudom mennyire jött ki, de ezt szeretem a legjobban pestben. Színes és mindig él, lüktet. A színessel persze nem a bőrszínek változatosságára célzok, mert szerintem tök lényegtelen, teljesen megfér mindenki egymás mellett, én meg már csak tudom, mert pár méterre van tőlem egy koli, amiben csak külföldi egyetemisták laknak (indiai, finn, lengyel, kolumbiai, spanyol, cseh, dél-afrikai, minden van, mi szem szájnak ingere, bár a finnekre haragszom, mert a boltból tálcával hordják el a kedvenc söröm és sokszor nekem nem marad ejnye ejnye….)

                 A lényeg, hogy aki itt lakik nézzen körbe, aki idejön, ne azt lássa, hogy koszos, hanem azt, hogy gyönyörű, barátságos és pezsgő. Szeressetek bele ti is, mert ennél gyönyörűbb főváros szerintem a világon nincs, bár én lehet elfogult vagyok….

                Nektek van valami sztoritok?