Nagy utazás

Suhan a busz, ülsz rajta, a homlokod a hideg és koszos üvegnek döntöd, nézed az éjjeli fényeket, a füledben pedig dübörög a zene.

Nem gondolsz semmire, mégis ott van benned minden.

Mosolyogsz, néha keserűen, néha meg olyan vidáman, hogy fel is kuncogsz, ha visszaemlékszel, mi is történt az éjjel.

Néha részegen, kábultan utazol, lebegsz és repülsz, pedig a BKV nem repül, de te úgy érzed. Egy kicsit a füled is zúg, a fejed is húz, ez mégis mókás, mert ahogy körbenézel, a kapaszkodók és ücsörgők közt rájössz, hogy nem vagy ezzel egyedül. Talán még az ellenőr is ivott éjjel. Talán a sofőr is, bár reméled, hogy nem. Túl sokba kerül a bérlet, hogy miatta törd ki a nyakad. Az egész busz lüktet, úgy ahogy a fejed fog másnap.

Néha sírni támad kedved, mert azért mentél el otthonról, hogy menekülj, a saját démonjaid elől. Te is tudod, hogy mindig megtalálnak, a buszon meg úgyse fogsz sírni, mert, hogy is nézne az ki szombaton hajnal 3-kor… Minek is sírni? Hisz most minden olyan jó, nem?

Na meg amúgy is már tavasz van, jön a meleg, szépen lassan, de jön, ahogy jön a nyár, jön a fröccs, jön a zene és igen, újra nevetsz.  Hisz ezért élsz, ezért a pár hónapért, a tél után, ami megőrjít.

Az én véremben már zsibong, én már érzem és türelmetlenül várom, mert tudom, hogy ez is egy csodás nyár lesz, amit csodás emberekkel töltök el. Újra el fognak varázsolni a napfényben ezerszer, a sötétben meg még annál is többször.

Sopron újra vár, Budapest meg soha nem hány ki magából.

Hála az égnek, hisz ez a csodák országa, a csodák városa.

Szeretlek életem, szeretlek és hálás vagyok neked, mert tudom, hogy a télért kárpótolsz. Érzem, hogy megint minden őrülten fog pörögni, hogy ide-oda kapkodom majd a fejem és rettenetesen sokat fogok nevetni. És ezt neked köszönhetem. Ahogy az éjszakai buszozást is. Mindig hazaviszel, részegen is. Vigyázol rám, én meg ámulok és bámulok, ki az ablakon. Ígérem, idén is így lesz. Ha velem maradsz, én veled maradok Buda, hazatérek hozzád mindig Pest. Csak szeress, engem szegény bolondot.