Októóóber

Ennek is vége, ezt is túléltük és megint hideg van, amit ki nem állhatok. Mivel a kérdéseitek többsége arra irányul, hogy mit szeretek és mit nem, meg persze arra, hogy mit csinálok a szabadidőmbe, így úgy döntöttem minden hónapban csinálok egy kis összesítőt nektek, hogy mik voltak a hónap legjobban szeretett könyvei, zenéi, egyebei számomra.

Kezdjük is a könyvekkel.

Októberben egy Bukowski könyv nyert, méghozzá az Egy vén kujon jegyzetei. Nem ez lesz a kedvenc Bukowski könyvem, mégis még mindig imádom, ahogy Charles bácsi, az a mocskos vén alkesz ír. Kifejezetten zavar, hogy minden mondat kisbetűvel kezdődik, de hát így lett megírva vagy nem tudom mire jó ez (bevallom nem néztem utána), viszont a nyers humor és a valóságszag kárpótol. A Postát vagy a Nők-et ezerszer jobban ajánlom ennél a műnél, de ez se rossz, sőt…

„szinte mindenki zseninek születik, s idiótaként kaparják el.”

Zene lesz a következő havirendi pont, ha már zenemániás vagyok. 

Mindenképpen a The 1975 emelkedett ki ebben a hónapban. Nem tudom miért, Sziget óta nem nyúltam hozzájuk, pedig akkor eléggé elkábítottak a fiúk, októberben viszont rongyosra hallgattam az albumukat. Nem csak szépek a srácok, nem csak szemtelenül fiatalok, hanem pofátlan módon tehetségesek is. Szerintem…

Egy kis ízelítő, aztán döntsétek el ti:

A kedvenc magasröptű gondolat: 

„Interjú. Csend.
- Mit mentene ki egy égő házból?
- A lángokat.”

Simon Márton írásaira mostanában elég erőteljesen rágerjedtem, szeretem ezeket a mély ám sötét és mégis annyira világos, egyenesen ferde gondolatokat. Tegnap meg is vettem a Polaroidok című kötetet vagy nem is tudom mit tőle, ami kaotikus kissé, de beleszerettem és ki is olvastam rögtön.

Ami nélkül nem éreztem magam teljesnek:

Rúzs, rúzs, rúzs… Betegesen belezúgtam a rúzsokba. Írtam már, hogy már-már beteges mániám a sminkelés, de a rúzsokkal eddig eléggé hadilábon álltam. Pontosabban soha életemben eddig nem használtam, egyszerűen zavartak, valószínűleg, mert láncdohányos vagyok és ettől a csodás tevékenységtől lekopnak gyorsan, a rosszabb minőségűek csúszkálnak is, mászkálnak is, szóval 15 éves korom óta egyhez se nyúltam. Aztán valahogy nyáron megtetszett egy (mert hát attól még nézegetni nézegettem őket) és megvettem, azóta pedig több is hozzám került, de az idei hónap kedvence az a NYX Round rúzsai közül az Electra lett, ami egy brutál vörös, főleg, hogy olyan fehér vagyok, mint egy régóta eltávozott hulla, ráadásul nem kopik, szóval igen, halálos szerelem alakult ki közöttünk, le se lehet robbantani rólam, szerintem aludni is képes lennék benne. Ugyan ez nem ilyen szépségblog vagy mifene, de nőből vagyok, szóval muszáj volt ezt megírnom nektek, hisz azt úgyis tujátok, hogy zene nélkül nem megyek sehová, ahogy kulcs nélkül se, de eddig a rúzs nem szerepelt eme listán. Ha pedig ennél a kis „kitérőnél” tartunk, akkor meg kell említenem a legjobb őszi/téli parfümöt, amit valaha találtam, ami a The Body Shop Smoky Rose nevű illata. Véletlenül bukkantunk egymásra, de nem bírok élni nélküle. Kicsit tényleg füstös, semmiképp sem nevezném viszont rózsásnak, inkább olyan odakozmált karamellához tudnám hasonlítani. Elég karakteres és erős, mégis van benne valami lágyság. Tutira olyan illat, amit valaki vagy gyűlöl vagy szeret, én utóbbiak táborát erősítem.

A hónap programja:

Mindenképpen az előző héten lévő Lidocain bulit tudom említeni, amit a Téli kertem nevű helyen tartottak. Talán azért volt jó, mert egy nagyon rég nem látott barátnőmmel sikerült letévedni, talán, mert csupa magyar zenét játszottak és abból is azt a jófajtát, amiért én megveszek (komolyan melyik szórakozóhelyen hallottatok eddig Alvin és a Mókusokat dj-től????)talán a seggrészeg pincér az oka vagy a sajt és kolbász ízű rosé fröccs, esetleg, mert annyira ragadt a padló, hogy azt hittük, ottmaradunk végleg. Nem tudom nem is lényeges csak az, hogy remélem lesz még ilyen.

Aztán mindenképp meg kell említenem, hogy simán át tudok 24 éves lányzóból vedleni, 4 éves ovissá, így imádtam Gödöllőt is, ahol sikerült egy rakat tobozt, makkot, levelet meg mindenfélét gyűjtenem. Ciki vagy sem, de én élvezem ezeket a dolgokat is, szóval relaxálásnak tökéletesen megtette.

 (Ezt mind én gyűjtöttem ám!!)

A hírnév felé tett újabb apró lépés: 

Beléptem, egy szintén kedves barát által alapított színházi társulat „munkásai” közé. Részleteket egyenlőre nem árulhatok el, de aki színészkedni akar esetleg, az dobjon egy üzenetet és biztos találunk valami feladatot, amiben kibontakoztathatja a tehetségét.

A hónap cikke:

http://index.hu/velemeny/2014/10/22/internetadowtf/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=index

Továbbra sem a politika a lényeg!!!! Egyszerűen a cikk zseniálisan van megírva, a téma az internetadó, aminél nevetségesebb dolgot kitalálni se lehetett volna, akkor se, ha akarják. Komolyan, nem tudom, hogy drága politikusaink mégis milyen tudatmódosító szereket szednek, mennyire hosszú távú a hallucinogénjeik hatása, de ha már ilyen elmebeteg ötleteik vannak, adhatnának nekünk is, a cuccból, úgy talán le tudnánk nyelni a dolgot, mi is röhögve. Ejnye, ejnye, ne legyetek irigyek, osszátok meg a néppel ezt a beteg drogot, had hallucináljuk mi is azt, hogy minden szép és jó!

Amúgy most így néztem pár oldalt, ami eme remek témával foglalkozik és azt hiszem lehet mégis írok a politikáról, persze anélkül, hogy politizálnék, mert ugye abszolút nem értek hozzá és ezt vállalom is, de most beugrott egy gondolat, miszerint egy politikus első és legfőbb munkaköri kötelessége, hogy utálják. Onnan tudjuk, hogy „jól csinálja, amit csinál”, ha gyűlölik. Mióta az eszemet tudom nem volt olyan „vezetőnk”, akit szerettek volna vagy ne akartak volna lenyakazni. Vicces… Mindegy is.

Ami még hátra van:

Egy Hiperkarma koncert ma, egy Junkies és egy Skins buli holnap…. Mindig van mit csinálni :)